A
színtársulat tagjai nagy lelkesedéssel készülnek a jövõ hónapban megtartandó
intim ünnepségre. A jövõ hónapban lesz ugyanis tizennyolcadik évfordulója
annak, hogy Somogyi Károly színigazató mûködését megkezdette. És a
színészemberek jól tudják azt Nagyváradon éppen úgy, mint az országban, hogy a
magyar színészet sok szép eredményt és jelentõs sikert köszönhet az õ igazgatói
mûködésének. Illethetik sok gánccsal és kritikával az õ tevékenységét, de azt
egyöntetûen elismerik felõle, hogy mindig becsülettel és tisztességgel és
nemesebb kollegalitással szolgálta Thália templomát, és ez a köztudat áraszt
majd szeretetet és lelkesedést az õ jubileumára. Eleinte nyilvánosan akarták
megünnepelni ezt az évfordulót, de Somogyi tiltakozott minden készülõ parádé
terve ellen. Így aztán a jubileum teljesen intim jellegû lesz.
Tegnap
már tanakodtak is a színészek, hogy milyen meglepetésben részesítsék a jubiláns
igazgatót. Füredi József a következõ ötletes indítványt tette:
-
Tudjátok mit. A jubileum napján egy színész se kérjen tõle elõleget. Ez lesz
részére a legkedvesebb meglepetés.
Az
állandóan „pillanatnyi pénzzavarral” küzdõ színtársulati tagok ezt az
indítványt sehogysem akarták elfogadni. És így még folyik a tanakodás, hogy
milyen meglepetést csináljanak a Somogyi Károly jubileumára.
Nagyváradi Napló
1902. február 8.
|