196. NEW YORK SZÉPE

Eltelt egy kis idõ, míg Gustave Kerkernek ez a világhírûvé vált operettje eljutott New Yorktól Nagyváradig, s mivel ez az út egy kissé hosszú, csoda-e, ha a nagyváradi közönség némi meglepetéssel fogadta azt a zûrzavaros tarkaságot, ami össze van halmozva ebben a darabban, mely a világ minden nagyobb metropolisában oly zajos sikert aratott? Nálunk töprengve gyönyörködött a publikum: azon töprenkedett ugyanis, hogy vajon nem mindegy volna-e, ha ezt a darabot hátulról visszafelé játszaná? Mások viszont azon spekuláltak, hogy miért New York szépe a címe ennek a darabnak és miért nem az, hogy: „Képek egy amerikai bolondok­házából?”

Egyebekben bocsánatot kérek a táncoperettek híveitõl. Nem mondtam semmit. Ha az öt világrész minden színházi publikumának megkérgesült a jó ízlése és lelkesedni, rajongani tud az ilyen táncokkal, énekekkel garnírozott hülyeségért, mint aminõ ez a New York szépe, hát én nem akarom innen Nagyváradról megváltoztatni az idõk járását és a világ ízlését. Egyszerûen belenyugszom, hogy minden úgy van jól, ahogy van, és koncedálom, hogy a színpad hivatása az, hogy légtornászatot, bukfencet és egyéb cirkuszi mutatványokat végezzenek rajta, hogy a játék és mûvészet helyett táncoljanak, éneklés helyett pedig fütyüljenek.

De ha már elõadnak ilyen ötletes szamárságot - amelyet, mivel világhírû valami, föltétlen elõ is kell adni -, legalább gyorsabban, több temperamentummal és fürgeséggel végezzék a dolgot a színpadon a hölgyek és az urak, mert különben elzsibbad az idegünk és gerincünk, és megmerevíti a zsába a lábunkat. A felvonások az unalmasságig hosszúak, amin lehetne segíteni, ha a kortinát egypárszor lebocsátanák még, mindegy akárhol, a közönség is tisztábban tudja élvezni ennek a darabnak legalább zenei szépségeit, amelyeket annyi operettbe átloptak már a New York szépébõl, hogy szinte újaknak se tetszettek már a közönség elõtt.

A tengersok szereplõ közül nem is tudjuk, hogy melyikrõl emlékezzünk meg elõször, mikor valójában senkinek sincs ebben a darabban szerepe. Csak úgy jönnek, mennek, ugrálnak, táncolnak és lógnak az emberek a színen, és egyik se tudná megmondani, hogy voltaképpen mi dolga van, mi járatban van? Lányi Edit ezt a kedvezõ alkalmat arra használta fel, hogy hódító, sikkes egyéniségével s pazar toilettjeivel keltett feltûnést. Ebben a bohó keretben igen szép sikere volt és sokat tapsolták. Ámon Margit is csak a koreográfia dicsõségét élvezhette. Ügyesen táncolt, olykor még énekelt, sõt néha még játszott is. Pikánsan és kábító ügyességgel táncolt Kulinyi Mariska - aki ifjúságának üdeségével hódított és B. Horváth Irma, akit a táncok betanításáért elsõsorban illet az elismerés. Egyebekben egy szóló táncát nagy tetszéssel újrázták meg.

A többi szereplõ mûvészeket és mûvésznõket, akik már komoly darabban is szoktak játszani, nem sértjük meg azzal, hogy róluk ez alkalomból a kritika hangján megemlékezzünk.

Nagyváradi Napló 1902. február 8.