|
A
nagyváradi hatalmas ev. ref. egyházközség ma egy hete fõgondnoki székébe dr.
Várady Zsigmondot ültette. Bizonyítgatni nem kell, hogy az egyházközség a
választással önmagát tisztelte meg, s hogy egyházát szeretõbb, buzgóbb,
munkásabb, talentumosabb férfiút keresve sem találhattak volna a nagyváradi
kálvinisták. Tegnap este amolyan fõgondnoki installáció volt a Kovács-féle
vendéglõ nagytermében. A lakomán jelen voltak: Szunyogh Péter, Millye Gyula,
Bary József, Sulyok István, Csák Máté, Domokos K., dr. Fráter I., Kiss E.,
Ember G., dr. Thury Kálmán, Hegyesi Márton, Miskolczy Árpád, Winkler Lajos, dr.
Kiss Károly, Szemes Imre dr., Ertsey Péter, Füredi László, Ady Endre, Daday
József, Bordé Ferenc, András Gusztáv, Lukács Ödön, Mészáros József, Tarsoly
Ferenc, Bagdy István, Nánásy Károly, Tikos András, Bereczky N., Szûcs N.,
Halász Endre, Juhász Károly, Nagy Lajos, Gerencsér József, Bányay István,
Bogdán N., Kesztyûs János, Máthé Lajos, Rátkay József, stb. A kedélyes pazar
lakomán számos tószt hangzott el. Az elsõ szónok Csák Máté volt. Tüzes,
elkeseredett szavakkal mutatott rá a nagyváradi reformátusság lealázott
helyzetére, sérelmeire, reményét fejezte ki, hogy Váradyban súlyos, nehéz
kardot kapott az egyház. Õt éltette. Ezután Hegyesi Márton mondott szép
beszédet, s az új fõgondnokot élteti õ is. Várady Zsigmond magas szárnyalású,
magával ragadó választ mondott. A protestantizmus lényegét, a szabadságot,
haladást, fölvilágosodást dicsõítette. Kimutatta, hogy a protestáns népek
erõsek, hatalmasok. Kutatta az okokat, hogy Magyarországon miképp nem hódított
jelentékenyebben a protestantizmus. Ecsetelte a jövõ küzdelmeit. Erejét -
úgymond - csekélynek érzi. Kéri a nagyváradi reformátusok vezetõinek
támogatását a nagy célra, az egyház megerõsítésére. Gyújtó, erõs, szép beszédet
mondott Sulyok István is. Bary József az új fõgondnokot éltette szép
beszédében. Volt még több lelkes tószt. A társaság sokáig maradt együtt a
legjobb, legemelkedettebb hangulatban.
Nagyváradi Napló
1902. február 16.
|