|
Igaz,
hogy Alberti Wernernek nincsen felesége, ellenben Burrián feleséges ember, a
pálma Nagyváradon mégis a Burriáné. Nagyon nagy diadalt aratott a drága hangú
cseh, akinek rendes társalgó nyelve a német, gyermekeivel franciául,
feleségével csehül beszél, énekelni olaszul énekel, tud angolul is, s a magyar
nyelvnek olyan tûzzel feküdt neki, hogy rövid idõ múlva kész szittya lesz.
Bohém, kedves, intelligens ember Burrián. Csak nála is megvan a színpadi
cigányoknak az a tulajdonsága, hogy a riválisára rosszat szeret mondani.
Alberti õelõtte már volt itt egy párszor, tehát volt is egy kis ok a
féltékenységre. Este nagyobb társaságban ült a kávéházban Burrián. A társaság
pompásan mulatott. Burriánt is csak az verte le egy kissé, hogy Somogyi
direktoron kívül - bár õ összes megismert nagyváradi kollégáit meginvitálta -
senki sem jött el. Áradozva beszélt a nagyváradi publikumról. Nagyon jó kedve
volt. De Alberti mindig-mindig visszatért beszélgetés közben. Egy újságíró lép
a társasághoz, s a bemutatkozás után így kezdi németül a beszédet:
-
Ma, Alberti Werner meghalt Nagyváradon. A mai este után õ fel sem léphet itt
többet…
A
társaság sokáig mulatott együtt, Burrián jókedvvel ballagott haza hajnal körül.
Azt mondja a kísérõjének:
-
Nagyon aranyos, nagyon kedves társaság volt. De azért a legszimpatikusabb az a
borotvált arcú szerkesztõ, [aki] a legkésõbben jött a társasághoz…
...Az
tudniillik, aki Albertit letárgyalta…
Nagyváradi Napló
1902. február 19.
|