|
A
tegnapi vasúti katasztrófa alkalmából egész sereg ember adott hálát a magyarok
Istenének, amiért elkéstek, és lemaradtak a Magyar-Gyepes közelében felfordult
vasútról. Így vonatindulás után érkeztek ki a nagyváradi állomás peronjára
Mangra Vazul gör-kel. püspöki helynök, Darvas Imre, a dobresti erdõipar r. t.
igazgatója, Drámandy Miklós belényesi lelkész és még többen. Persze
valamennyien örültek az egyszeri késésüknek. Csak egy úr bosszankodott, amiért
a Belényes vidékén lakó anyósa is lemaradt a végzetes vonatról.
-
Oh, csak mégsem kívánod a halálát - mondták a bosszankodó võnek azok, akiknek
az esetet elbeszélte.
-
Azt nem - felelte a võ -, de hátha a katasztrófa pillanatában a nagy rémülettõl
megnémult volna!…
Egyebekben
egész komoly mozgalom indult meg a tegnapi eset után a belényesi vasutat
használó utasok között azon célból, hogy az ezentúl kiadandó jegyekhez életbiztosítási kötvényt is kapjanak az
utasok. Mert enélkül mégis könnyelmûség megreszkírozni egy utat Belényes
vidékére.
Nagyváradi Napló
1902. február 21.
|