|
Nagyon
komoly kérdésekrõl is jó néha derûs kedvvel beszélni. A múltkoriban komoly
szavakkal mutattunk reá, hogy a klerikálisok ki tudnak sajátítani minden modern
eszmét. Rámutattunk példaképpen a keresztényszocializmusra. De most meg éppen
olyat olvasunk, hogy magyar klerikálisok klerikális demokráciát akarnak
csinálni, hogy így hárítsák el a fenyegetõ radikális demokrácia veszedelmeit.
Hogy ez a klerikális-demokrácia milyen lesz, bajos elgondolni. Hiszen a legtöbb
különbséget ember és ember között a klerikálisok csinálták és a klerikálisoknak
semmitõl sincs olyan nagy okuk félni, mint a demokrácia diadalától.
Eszünkbe
jut már-már felejtett könyveinkbõl a derék, öreg, bölcs Szolón esete. Az
államot nagy veszedelem fenyegette. Hogy is mondjuk: megszaporodtak az éjjeli
mulatóhelyek túlságosan. Szolón úgy segített a bajon, hogy állami kezelésbe
vette az összes jókedvû tanyákat. Arról azonban keveset szól a krónika, hogy
azután is olyan látogatottak voltak-e a mulatóhelyek, mint mielõtt hivatalos
kezelésbe vették õket.
Nem
óhajtjuk, hogy a példát teljesen megfelelõnek tartsák. Sõt, ki is kérnõk. De a
kisajátító módszer régi módszer már. Szolón kezdte...
Nagyváradi Napló
1902. február 22.
|