|
-
Barabás Béla dr. figyelmébe -
Gr.
Festetich Andor úr, kinek feudális dölyfét, pazar önérzetét a munkás polgárok
filléreibõl juttatott kegyelemkenyér sem tudta összetörni, haragszik
Nagyváradra. A gróf úr érzelmeihez nincsen semmi közünk. Sõt mifelõlünk lehet
minden virágzó vagy letört mágnás olyan dölyfös és önérzetes, amilyenné a buta
nevelés eszközölte. De vért forral bennünk a düh, ha valaki, aki a mi
kegyelemkenyerünkön él, a mi bõrünk rovására rendezi be az érzésvilágát: a mi
bõrünkre henceg, haragszik, protezsál és szeretkezik. Ezt teszi Festetich úr…
Hogy
miért haragszik Nagyváradra? Mert másutt elhiszik, hogy ért a vidéki
színészethez, másutt megsüvegelik, sõt bankettet is rendeznek a tiszteletére.
Nekünk
a grófi címe legkevésbé sem imponál. A hagyományos nemzeti tenyészpolitika
jóvoltából neki juttatott kegyelemkenyeret sem sajnáltuk tõle. Mi egyszerûen
megmagyaráztuk neki:
-
Gróf úr, Ön nem ért semmihez. Ön nem tud semmit. Ez nem szégyen Magyarországon.
Sõt ellenkezõleg. De azt kikérjük ám, gróf úr, hogy mikor önt kidobták
mindenünnen, s kegyelembõl csináltak belõle vidéki színészeti felügyelõt, hát
ezt a dolgot komolyan vegye, s korlátoltságával kísérletezzen, viviszekciókat
csináljon a vidéki nagy városok színészetén, mely kormány és felügyelõ nélkül
lett azzá, ami.
Körülbelül
ezeket mondtuk a gróf úrnak, s õ ezóta esküdt ellenségünk.
Próbáltunk
más munkát. Kértük lapunkban a belügyminisztert: intse le ezt a munkamániás
alakot - ki veszedelme az egész vidéki színészetnek. Festetich úr ma is
szabadon dühöng. Csinálja a vidéki kerületeket, értekezik, bankettezik, s
közben fenyegetõ, dorgáló, zokogó s miegyéb leveleket írogat Nagyváradra a
színügyi bizottsághoz és Somogyi Károlyhoz.
Mindenképpen
meg akar törni bennünket. Az összes nyári állomásokat el akarja vonni a
nagyváradi színészettõl. Brassót kezére játszotta a pécsi színtársulatnak,
Kaposvárral szintén ez a célja. Krémer színtársulatát alighanem szintén õ
biztosítja, hogy maradjon minél tovább Marosvásárhelyen, s taroljon le minden letarolhatót
Somogyi Károly elõtt. Hogy Gyulát milyen perfid módon ütötte el Somogyi Károly,
illetve a nagyváradi színház kezérõl, jól tudjuk. Most pedig Orosházára
licitáltat Komjáthy Jánossal és Makó Lajossal.
Somogyi
Károly most újra fent járt a belügyminisztériumban. De ez nem ér semmit. A
belügyminisztériumban úgy értenek a mûvészeti kérdésekhez, mint a tyúk az
ábécéhez. Szóval Festetich úr tönkre
teheti egész nyugodtan a nagyváradi színészetet. Mert a nyári állomások
teljes hiánya egy a tönkremenéssel. Dr. Barabás Bélához, Nagyvárad
képviselõjéhez fordulunk. Interpelláljon
a képviselõházban! Fékezzék meg már végre valahára ezt az idióta
közveszélyes embert. Egye a kegyelemkenyerét nyugodtan. Hiszen tudjuk, hogy
nekünk kötelességünk eltartani minden kopott fajmagyart. De ne dolgozzon! Már
eddig ártott a magyar színészetnek annyit, hogy húsz év alatt nem lehet
helyrehozni!...
Nagyváradi Napló
1902. február 27.
(ae.)
|