Burriánt,
az Opera tenoristáját egy takarékosságáról híres grófhoz hívták meg vendégszereplésre.
Burrián jóakarói, akik ismerték a gróf természetét, hogy míg némely dologban
áldozatkész, más dologban nagyonis élére állítja a garast, figyelmeztették
Burriánt, hogy jól teszi, ha elõre megállapodik a gróffal a honorárium
dolgában.
Burrián
azonban bizakodott a mûvészetben, hogy ha egyszer hallatja fenomenális hangját,
még múzeumi kincses ládák is megnyílnak a tiszteletére.
Elment
a gróf estéjére, énekelt, és nagy erkölcsi sikert aratott. Aztán hazament és
várta az anyagi sikert.
Végre
megjelent egy libériás inas, de Burrián nem volt odahaza. Az inas a gróf
nevében egy kis csomagot adott kézbe. Burrián felesége vette át a csomagot, és
nyomban fel is bontotta.
Igen
csinos kis ékszer volt benne: két gomb aranyból. Testvérek közt megérhetett
három forint negyvenöt krajcárt.
Nemsokára
Burrián is hazajött, de felesége nem szólt neki semmit, mert Burriánnak
Trisztán szerepét kellett este az Operában énekelnie, és ehhez lelki nyugalom
kell.
Burrián
csak másnap kapta kezébe a honoráriumot, a két gombot.
Elmosolyodott,
és így szólt egy barátjához, aki épp ott volt:
-
A gróf úr két gombot küld nekem. Igaza van. Legalább, ha majd még egyszer
meghív, lesz mivel begombolkoznom elõtte.
Nagyváradi Napló
1902. február 28.
|