A
gyöngyvirágos május édes poéziséhez tartozik a majális is. A tánc, künn a
szabadban, virágillatos levegõben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat,
csupa kedély.
Nagyváradon
az elsõ tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a
Püspökfürdõben. Nagy lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal mûködik már hetek
óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság elnöke az õ rendezõgárdájával,
s a siker bizonyosan nem fog elmaradni. Hiszen régen várja már a nagyváradi
szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a
rendezésben legszakértõbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idõ óta készülnek
már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai
közepette.
Hangos
lesz ma kora délutántól kezdve késõ éjfélig a Püspökfürdõ, s a Bura testvérek
muzsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagyváradi szép asszonyok, bájos
leányok a fáradhatatlan jogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki
jól találja magát a mulatságukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel
készültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a
jogászmajálison, hiszen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás,
figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is
aláírja, sokkal jobban értenek, mint a római institúciókhoz és pandektákhoz.
Elõre
megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizonyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága
pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jogászok mulatsága általában.
Még
csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdõbe a rendes fürdõvonatokkal
történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére
állani.
Nagyváradi Napló
1901. május 18.
|