223. ÉNEKEK ÉNEKE

Nagyon édes csacsiság a Cavalotti kis dramolettje, kivált ha el nem magyarítja Radó Antal úr. Bihari Ákos választotta ki második vendégfellépésre, s jó elõre híre járt, hogy a dramolett pap­növendéke az õ egyik legkitûnõbb szerepe. Nekünk pedig abban telt nagy gyönyörûségünk, hogy a szellemes, kedves verselés e kis remekében igen szívesen gyönyörködött a közönség, amely bizony ez alkalommal is lehetett volna jóval nagyobb. A vendégmûvész beváltotta a híreszteléseket egyébként, s az õ mûvészete tette igazán gyönyörködtetõvé a darabot. Tegnap brigadérosa fiatal volt, lázas, tüzes, magával ragadó, de itt-ott nagyon is rapszódikus. Ma azt a Biharit is láttuk, aki ismeri a nagy hatások ravasz titkait. Nagyon szép orgánuma már félig biztosította a sikert, de ez a siker úgy lett teljessé, ahogy Ditrói akarta. Tegnap is láttuk Biharin a tanulás és tanítás biztosságát, de tegnap elnyomta ezt az õ fiatal szerepéhez nagyon illõ temperamentuma. Ma megmutatta a mi színészeinknek, hogy lehet ám a verses szereppel is, de modern mûvészi eszközzel, nagy sikert aratni. Nekünk meg azt, hogy nincs igaza Zola mesternek, mikor annyira gyûlöli a ritmust, hogy az operalibrettókat is prózában szeretné íratni. Nagy, a tegnapihoz hasonló nagy sikere volt Bihari Ákosnak, aki mellett jól érvényesült Szohner Olga és Peterdy is. Cavalotti darabját a Parasztbecsület elõzte meg, melyben Székely Irén, Székely Anna, Pintér és Perényi tetszettek. Kivált Székely Irén, aki szebb volt és jobb, mint valaha. Ez pedig õnála nagy-nagy dicséret.

Nagyváradi Napló 1901. május 22.