|
Teljes
nevén: Parcsetich László dr. nehány évvel ezelõtt olyan ismert volt a neve,
mint például most a Köpösdy Dezsõé. Avval a különbséggel, hogy Parcsetich
komoly, okos, munkás fiatalember volt. Vezére az ifjúságnak s megalakítója a
nemes célú Mensa Academicának.
Errõl
a Parcsetichrõl olvassuk most, hogy egyik elnöke volt a pünkösdi, budapesti
szocialista kongresszusnak, és még a következõket: A gyûlés folyamán dr.
Parcsetich László, aki néhány év elõtt az egyetemi ifjúság vezére és a Mensa
Academica megalapítója volt, elmondja, hogy õ, aki a polgári osztályhoz
tartozik, miként lett szocialistává. Arra inti a földmívelõket és ipari
munkásokat, hogy karöltve szervezkedjenek. A magyar polgárság nem mer
Kossuthnak és Batthyányinak szobrot állítani, mutassa meg a proletárság, hogy
önérzetesebb. Mondja ki a kongresszus, hogy mozgalom indítandó, hogy Marx
Károlynak és Lassalle Ferdinándnak, ezenkívül a proletárság magyar
elõharcosának, Dózsa Györgynek Budapesten szobrot emeljenek.
Persze
a munkások percekig tapsoltak a fiatal, merész elvtársnak, aki „megtért”, s aki
mint gazdag burzsoá sarj szocialista agitátornak csapott föl. Minket ezúttal
nem érdekel a Parcsetich szereplése. Nem is errõl akarunk szólni.
Csak
arról, hogy milyen tanulságosan aggodalmaskodó dolog a budapesti, nagyváradi és
a többi ifjúság lármás szereplését, állásfoglalását tragikusan venni. Juventus
ventus. Az ifjúságot hangulatok irányítják. Majd eljönnek az élet kijózanító
napjai és igazságai. Akkor majd elfelejtik a fiatal hecceket a mi ifjaink.
Lesznek belõlük megállapodott hitû és elvû emberek. Egészen más tábor hívei,
mint amelyé voltak.
A
Parcsetichok példája ezt bizonyítja. Persze kevés lesz és legyen is egyelõre
olyan, aki éppen a Parcsetich metamorfózisán megy keresztül. De lesznek.
Majdnem
mind szabad gondolkozású emberek s emberek
elsõsorban, nem pedig könnyû eszközei a hazugságnak s a világossággal folyton
hadakozó sötétségnek…
Nagyváradi Napló
1901. május 29.
|