23. GITTA KISASSZONY

(Verses vígjáték 3 felvonásban. Írta Farkas Imre.
Megjelent Singer és Wolfner bizományában. Budapest.)

Egy szegény, fakó, dalos lelkû poéta meghódított egy fényes, ragyogó jukker leányt. S a nyalka szép leányt, kinek daliás huszártisztekbõl áll az udvara, nem gyönyörködteti többé a fényes környezet, csak az õ poétájának szerelmes szava, ábrándos szerelme.

Milyen szép, milyen poétikus história. Csak poéta gondolhatta ki.

Bearanyozva a legragyogóbb romantikával, megénekelve édes poézissal… A tábornok úrnak két szép unokahúga van. A bájos Gitta, ki valóságos jukker leány, kinek legfõbb kedvtelése a lovaglás - és Lilla, ki még most került ki a zárda szigorú falai közül.

Mindkét leány szívében felébred a vágy egy új, egy más élet iránt, melynek fõalakja szívükbe van rajzolva: az ideál.

Gittát körülrajongják roppant önbizalommal a nyalka huszártisztek, s mindenik saját magát tartja a leányálmok fényes alakjának.

Lilla már a zárdában megrajzolta ideálja képét.

Sápadt, merengõ, ábrándos poéta, kinek szívében dalok zsonganak, kivel együtt fogja hallgatni patak csobogását, madárkák dalát…

És megtalálják mindketten az ideált. A katonás Gitta beleszeret a bús poétába, együtt olvassák az édes, szerelmes, bánatos verseket, együtt szedik az illatos ibolyát, Lilla kisasszony pedig Bárdy hadnaggyal cseréli fel az õ képzelt poéta ideálját.

Ez a Farkas Imre vígjátékának egyszerû meséje.

Egyszerû, naiv történet. Az élet épp úgy nem szõ ilyet, mint nem találjuk meg a színpadon sem.

Azok az írók, kik most a színpad számára írnak, kinevetik az ilyen naiv históriát. Poéta, aki hódítani tud - ki hallott már ilyet? Gitta kisasszony férjhez megy egyik tisztudvarlójához, s megcsalja a többivel. Egy jukker leánytól csak nem várhatunk mást? És Lilla? Átalakul szépen az új környezetben, Gittának lesz hûséges tanítványa.

…De Farkas Imre poéta. Poéta, kit nem téveszt meg a hangzatos teória, a megváltozott ízlés. Neki csak egy törvénye van: a szép, és egy célja a gyönyörködtetés.

Alakjai mind szépek, ragyogók. Hogy nem ismerünk rájok, hogy nem mutatja be õket pon­gyolában is, hogy a történetben csak a drágakõ fénylik, s nem hódolva a divatnak, a szemetet sehol se látjuk - ezért tegyen neki szemrehányást, akinek ízlése a divatos bohózatok után alakult, de aki a poézisben azt látja, ami nem változott meg évezredek óta: az örök szépet, az bizonyára gyönyörködni fog Farkas Imre poétikus vígjátékában.

Mennyi elragadó, kedves epizód tarkítja ezt a szép mesét.

A poéta, ki ibolyát szed beteg édesanyjának. Lilla és Bárdy hadnagy kölcsönös gyöngédsége, mikor egymás kedvét keresve, Lilla lovagolni tanul, Bárdy a vers törvényeit magolja.

A poéta verse a szerelmes kis kadétról, mely még a féltékeny kadétot is megnyeri a költõ pártjára.

Megannyi szép poétikus vonás. A verselés könnyed, szellemes.

Még annak is élvezetes olvasmány, ki a kötött beszédtõl idegenkedik.

Egyszóval Gitta kisasszony poétikus, kedves, szellemes munka, melynek elolvasása csak élvezetet szerez.

Hogy színpadra nem való, az mit sem von le értékébõl!

Formája lehet a mûnek bármilyen, azért csak nem más, mint egy szép poéma; egy vers, melyet hivatott költõ írt.

A csinosan kiállított könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét.

Farkas Imrét a saját tehetségén kívül még az is ajánlja, hogy mienk: debreceni, kit méltányolni elsõsorban nekünk kötelességünk.

Debreczeni Reggeli Ujság 1898. november 15.

Adieu Bandi