229. RIP-RIP

A Pálmay-esték miatt alig mertük hinni, hogy annyian vágyódnak hallani újra Rip-Rip édes muzsikáját, ahányan tegnap este színházban voltak. Hiába, az a bizonyos örökszép nem az esztétikus bácsik csinálmánya. Van örökszép, vannak örök melódiák, vannak bezárult szép világok, s vagyunk itt sokan szegény Rip-Ripek, kik kiálmodjuk magunkat a való, derûs világból, s csak mikor hófehér a hajunk, kezdjük el a siránkozást, kezdünk nagyon kínosan emlékezni… Székely Irén nagy sikerét jelenti a tegnap este is. Édes volt, bûbájosan énekelt, s hódító poézissal ragyogott. Pintérnek híres szerepe Rip-Rip, s méltán. Ekszcellált. A többi szereplõk is igyekezettel járultak az est sikeréhez. Kedves volt Somogyi Béla, mint szöszke hajú kis lány s ifj. Pintér Imre, vagy inkább Imruska, kibõl kitetszett a színészvér. Kar, zenekar meglehetõs. A közönség sokat tapsolt.

Nagyváradi Napló 1901. június 1.