Mi
voltunk a legelsõk a liberális magyar sajtóban, akik megdöbbenésünknek adtunk
kifejezést a fölött a viselkedés fölött, melyet Kossuth Ferenc a kolozsvári
klerikális függetlenségi párttal szemben, egy saját híveit cserbenhagyó, baráti
nyílt korteslevéllel tanúsított. A levél érthetõ visszatetszést keltett a
liberális függetlenségiek között. Ennek van már nyolc napja. Ez a nyolc nap nem
sok idõ. S íme most ugyancsak Kossuth Ferenc a gyulai függetlenségi párthoz írt
levelet, s ugyancsak Kossuth Ferenc a legkeményebb, a leglesújtóbb módon
nyilatkozik a Bartha Miklósék pártjáról, mellyel nyolc nappal ezelõtt
manifeszte parolázott. Hát ezt a levelet helyeseljük s aláírjuk. De kérdés,
hogy vajon újabb nyolc nap múlva nem ír-e Kossuth Ferenc újabb baráti levelet
Bartháéknak, akik rettenetesen drukkolnak úgy a választások elõtt. Kossuth
Ferenc hol eloltja, hol meggyújtja a szilárd, liberális elvek fáklyáját. Ez a
vibrálás pedig nagy bûn. A gyöngeségnél nagyobb bûn nincs a politikában.
Nagyváradi Napló
1901. június 5.
|