|
A
„szõke csoda”, amint Márkus Emíliát írói és mûvészi körökben a rajongó szeretet
elnevezte, tegnap Dumas fényes szellemességû Francillonjában remekelt. Mûvészi remek minden alakítása, melyet
graciózus ízlésével, színes fantáziájával és talentumával Márkus Emília
varázsol elénk a színpadon, s ha a hatás tegnap mégsem volt oly intenzív, mint A kaméliás hölgy elõadásán, úgy ezt az
összjáték fogyatékosságának s a többi szereplõk ingatagságának tudjuk be. Olyan
volt ezúttal a Márkus Emília káprázatos mûvészete, mint egy zseniális mesteri
festmény egy rozoga, kopott keretben.
Amiért
azonban nem akarjuk megróni a többi szereplõket, akiktõl kívánni sem lehet,
hogy egy próbára precíz[en] és összefogóan tudjanak eljátszani ilyen nehéz
koncepciójú színmûvet. Sõt ily körülmények között még elismeréssel is
adózhatunk a mi színészeink igyekezetének. Szarvasi Sándor Henrije egészen
akceptábilis volt, Peterdy Sándor és Pataky is egészen jók voltak. Somogyi Károly,
aki Nyárai betegsége miatt hirtelen ugrott be nehéz szerepébe, eléggé megfelelt
a nem könnyû feladatnak. Szohner Olga kedves volt, mint mindig, de a
jégpályáról mégse kellett volna talán szalmakalapban bejönnie a színpadra.
A
zsúfolásig megtelt nézõtér ma is lelkes ovációkkal ünnepelte a kitûnõ
vendégmûvésznõt, aki estérõl-estére fokozza a rajongást és csodálatot az õ
bûbájos mûvész-egyénisége iránt.
Nagyváradi Napló
1901. június 9.
|