|
Boldog
lehet Széll úr. Sikerült fehérre mosdatnia Rakovszkyt, a lelkében is fekete
szerecsent. Nehezen ment nagyon, de mi nem sikerül Magyarországon, amit a
mennyországot is elpaktáló Széll Kálmán akar. A bibi ott volt, hogy néhány,
Széll urat istenítõ negyedhivatalos lap azt hitte, hogy na hát már a hazaárulás
csak van olyan nagy bûn, hogy meg lehet kritizálni, s a haza van olyan szent,
hogy még Széll úr sem paktálja el. Nagy kijózanodás lett ebbõl. A nagy paktáló
éppen a könnyelmû negyedhivatalosoknak parancsolta meg a szerecsenmosdatást, s
azok a parancsot kénytelenek voltak végrehajtani. Ma már Rakovszky István olyan
ártatlan, mint a ma - és mindig paktáló Széll Kálmán. Bizonyára a mi rossz
szemünk az oka, hogy mi csak olyan szerecsennek látjuk még mindig Rakovszkyt,
amilyen volt, s nem látjuk fehérebbnek a paktumok nagymesterét se nála. Hogy is
mondja egy magyar népszínmû: „Ha két ilyen szerecsen
összeveszne...” Igaz, hogy a népszínmû nem szerecsent mond, de ezek ketten nem
is vesznek össze!…
Nagyváradi Napló
1901. június 14.
|