239. A ZSIDÓK A POLITIKÁBAN

A magyar zsidóság felekezeti jellegû lapjában: az Egyenlõség-ben fölötte érdekes, õszinte hangú, a helyzetet kellõen illusztráló cikk jelent meg Kóbor Tamás, a kitûnõ író tollából. Hitsorsosainak politikai pártállásával foglalkozik, s magyaros nyíltsággal a szemükbe mondja az igazat, hogy ahogy gondolkodnak és cselekednek: az két különbözõ dolog. A konok Széll-pártiságukhoz kapcsolt következtetése az, hogy vagy érdekbõl vagy gyávaságból tesznek úgy, ahogy.

A legtöbb zsidó választó jómagában a poklok fenekére tiszteli a magas kormányt minden hívével, képviselõjével, rendszerével együtt, de a nyilvánosság elõtt alázattal megsüvegeli, torka kiszáradásáig éljenzi, felajánlja neki buzgó kortes-szolgálatait, és térde kopásáig lót-fut az érdekében.

Hogy így cselekszik, ostobán cselekszik - így olvas a zsidóságra a cikkíró. Mert elsõsorban is a néppárt titkos törekvéseit támogatja, az antiszemita-uralom felépítésén fáradozik. Az való igaz, hogy mennél erõsebb a mostani kormány és az úgynevezett „Széll Kálmán-párt”, annál hamarább jut a néppárt uralomra.

A bölcs megalkuvás lehet hogy hamarosan megalkudnék az adott helyzettel, s kenetes hangú üdvözlõ felírásokban biztosítaná õszinte ragaszkodásáról és hûséges szolgálatairól Zichy Nándor gróf miniszterelnök õnagyméltóságát, a legpártatlanabb belügyminiszterként ünnepel­né Istóczy Gyõzõt, s pénzügyi szaktekintély volna elõtte Onódy Géza is, ha a piros bársony­székben ül.

Mivelhogy javarészben úgy vagyunk a zsidók kormánypártiságával, hogy az uralkodó hatalom képviselõit tisztelik és félik a miniszterben, legyen pápista vagy nazarénus, klerikális vagy színtiszta szabadelvû.

És eljöhet az az idõ, hogy a tiszaeszlári izr. hitközség mély alázattal mandátumot kínál Molnár János apátplébános úrnak, és kellõ megvetéssel buktatja meg Wekerle Sándort, ha ellenében fellépni merészkednék.

Nagyváradi Napló 1901. június 15.