|
Tegnap
egy táviratcímben pipogya miniszternek neveztük Wlassics Gyulát. A távirat
arról szólt, hogy a minisztert annak a rendeletének visszaszívására bírták,
mellyel Borbély György tanárt, egy erõsen antiszemita irányú szövetkezeti
hetilap szerkesztõjét, a lap szerkesztésétõl, mivel a tanári mûködésében
meggátolja, eltiltotta. Az is ez az eljárás: pipogyaság. Az akadémikus, ideális
szabadelvûség - szó sincs róla - azt követelné, hogy ha Borbély György
antiszemita, ezt a véleményét meg is írhassa. Megírhassa még akkor is, ha
Borbély György az állam tanári alkalmazottja is. Ám ez az ideális szabadelvûség
annyira ideális, hogy csak a klerikálisok a hívei bizonyos esetekben. Borbély
György lehet antiszemita lapszerkesztõ, de Borbély György tanár még tán nem lehet. Wlassics Gyula is így gondolta azt elõször.
Hiába, õ abban a naiv hitben él, hogy Magyarországon három év óta mi sem
változott, s egy miniszter beleszólhat abba, hogy az õ alárendelt
alkalmazottjai ne csináljanak buta vagy rossz emberek példájára csúnya
felekezeti és osztályharcot. Wlassics csalódott. Magyarországon ma már nemcsak
tanároknak üdvös az antiszemitáskodás, hanem minisztereknek is. Ez után a
csalódás után mintha mást várhatna az ember Wlassicstól, kinek rá kellett
jönnie, hogy az õ liberalizmusa már anakronizmus. Azt azonban nem, hogy megalázva
magát magára cáfoljon. Ez már pipogyaság, nagyobb eset a Borbély György kisded
antiszemita játékainál is.
Nagyváradi Napló
1901. július 17.
|