-
A legújabb miniszteri rendelet -
Sírjatok
„kaszírnõk”! Az államhatalomnak a király után legmagasabb képviselõje, a m.
kir. miniszterelnök (mint belügyminiszter) Széll Kálmán az állami gondok
sokaságában is idõt talált arra, hogy a „kaszírnõk”-nek nevezett intézményre
vesse államférfiúi tekintetét. Minthogy pedig a politikai erkölcstan
reformálására kellõ eszmékkel ezidõ szerint még nem rendelkezik, helyre akarja
billenteni legalább a kávéházakban az erkölcsöket. Ezt hirdeti egy budapesti
kõnyomatos a következõkben:
„Széll
Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter elrendelte, hogy a kávéházakban alkalmazott úgynevezett
kaszírnõknek ez évi augusztus hó 1-tõl csak olyan nõi személyek vehetõk fel,
akik életük 40-ik évét már betöltötték. Ez a rendelet a már alkalmazásban
levõkre nem vonatkozik.”
Ezt
a drákói rendeletet a belügyminiszter állítólag azért adta ki, mert általános a
panasz, hogy a kaszírnõk nagy része erkölcstelen életet folytat. Úgy akarnak
hát segíteni a bajon, hogy matrónákat ültetnek a kávéházi trónusba. Azok aztán
erkölcstelenkedjenek - ha tudnak. A negyvenéves nõ Balzac szerint még mindig
veszedelmes, de a nõk csak akkor lesznek negyvenévesek, ha már nem tudnak
veszedelmesek lenni. Bizonyos tehát, hogy akik a jövõben kaszírnõknek fognak
fölcsapni, a sziklaszilárd erény papnõi lesznek.
Sajátságos,
hogy valahányszor a férfiak az erényt védelmezik, mindig a nõknek lesz
kevesebbjük egy falattal. Most ugyan csak az a falat forog veszélyben, amit a
gyatra kaszírnõi fizetés ád. A másik, a pezsgõbe mártott falat, amelybõl a
selyemruhák kitelnek, nem vész el akkor sem, ha ki is ûzik a kávéházi
kasszából.
A
nõk egy része predesztinálva van a kaszírnõi pályára. Ezentúl ez a rész várni
fog, amíg negyvenéves lesz és ez - amint már mondtam - jó hosszú terminus. Már
pedig jobb, ha a nõ a kasszában vár, mintha odakünn teszi ugyanezt. A kaszírnõi
pálya veszedelmekkel jár, de a veszedelem még mindig jobb a teljes
bizonyosságnál. Nem azért lesz valaki kaszírnõvé, mert erkölcstelen, és nem
azért lesz erkölcstelen, mert kaszírnõ. Ez a rendelet csak a becsületes
kenyértõl fosztja meg a fiatal kaszírnõt. A tiltott falatokat akkor is
megtalálja, ha kiküldik a kasszából. Egy pár lépésnyire tovább leül -
vendégnek.
Nagy
tévedés azt hinni, hogy a csábítás pikolózni jár a kávéházba. És ha be is térne
néha, inkább dobják ki õt, mint azt a szegény leányt, aki talán tisztességes
megélhetést keres a fáradságos munkájával. A becsületes kávésnak becsületes
munkatársa a kaszírnõje. Megbízható, éber, dolgos és - mi tagadás benne -
kívánatosabb is, mintha egy felgyûrt ingujjú szolga babrálna a kockacukrok
között. És ha a kávés kipumpolt „vurcnik”-ból akarja kikeresni a költséget,
akkor ugyanez a rendelet meg nem állítja a nemes szándékában.
Nagyváradi Napló
1901. július 26.
|