A
magyar társadalom mostani válságos harci állapota egy újabb típusát termette
meg a zavarosban halászóknak. A típus: a birtokvásárló.
Érdekes individium[!]. Bihar megyében különösen otthonosan érzi magát. De
beportyázza a szomszédos Szatmár és Szilágy vármegyéket is. A
birtokvásárlónak rendesen egy fillérnyi pénze sincs. Ellenben parlagi urasan
öltözködik, s beszélni, kapacitálni jól tud. Kiszimatolja azokat a - sajnos
egyre szaporodó számú - gazdaembereket, kik szeretnének elfogadható úton
megmenekedni megterhelt birtokocskáiktól. A birtokvásárló megjelen, s megteszi
a maga - természetesen üres - de csillogó, szédítõ ígéreteit. A birtokosember
nemegyszer beugrik a nagy ígéreteknek. A birtokvásárló beül a kisebb vagy
nagyobb domíniumba. Nagyon sokszor sikerül egyszer learatni is. Pénzt persze
nem lát tõle senki, s pörrel kell kiverni pünkösdi királyságából. Bizony a
hatóságoknak is vigyázniok kellene ezekre a szélhámosokra. Minden szédelgõt
üldözni kellene talán, még az - agrárszédelgõt is.
Nagyváradi Napló
1901. július 30.
|