|
Immár
néhai Szilágyi Dezsõ néhány nappal halála elõtt Karlsbadban ebédet adott. Ez az
ebéd, amelyen részt vettek többek közt Dániel Gábor, a képviselõház alelnöke,
Harkányi Frigyes báró, Ludvigh Gyula fõrendházi tagok, Bedõ Albert, Sámuel
Lázár, Szerb György és Münnich Aurél orsz. képviselõk - kiváló politikai
jelleget öltött. Az ebéd végével általános figyelem között állott fel Szilágyi
Dezsõ, és hosszabb beszéd keretében fejtette ki jövendõ politikai terveit. Majd
abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy Széll Kálmán politikai magatartása nem felel
meg minden tekintetben az õ várakozásának, s ha az új parlament megalakulásakor
azt fogja látni, hogy az igazi liberális
politikának nincsen kellõ biztosítéka, mely - úgymond - az országnak ereje,
„úgy én és barátaim s azok, akik eddig velem voltak, s akik még követni fognak,
kiválunk a mai szabadelvû pártból, és
egy olyan liberális pártot fogunk alakítani, melyre még ellenségünk sem
foghatja rá a kétszínûséget. Én - mondá Szilágyi Dezsõ - liberális férfiúnak
tartom Széll Kálmánt, de csak saját egyéniségét illetõleg, mert politikája félszeg liberalizmus, mellyel saját
magát soká fönntartani képes nem lesz, amirõl a közeljövõben mindnyájatok
meggyõzõdést fogtok szerezni.” Ezek voltak nagyjában Szilágyi Dezsõ utolsó
politikai kijelentései, melyeket most kétségbeesetten igyekezik agyoncáfolni a
Széll Kálmán sajtója. Ezek a kijelentések azonosak azokkal, amiket a mi lapunk
- majdnem egyedül - hirdet nap mint nap a nagy országos veszedelem biztos
elõérzetében. Szent hitünk volt, hogy ezt a veszedelmet minden igazi liberális
ember látja. Hogyne látta volna hát Szilágyi Dezsõ? Látta és íme a sírból is
fölemelkedik, s elmondja nagy igaz vádját. Vajha e vád megdöbbentõ hatása észre
térítené Széll Kálmánt.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 4.
|