|
Úgy
történt, ahogy megjósoltuk. Alig hunyta le szemét Szilágyi Dezsõ, reánk szakadt
a reakció. Megdöbbentõ az a cinikus õszinteség, amivel ezt most õk maguk
hirdetik, a klerikálisok. Íme néhány sor ízelítõ a néppárt hivatalos lapjából.
Meglehetõsen
kínos-keserves napjaik vannak mostanában a vérbeli szabadelvûeknek: a m. t.
kazár uraságoknak.
Meghalt
Szilágyi Dezsõ, s amit nem tettek meg az elhunytnak hitsorsosai, a kálvinisták,
megtették „hazafias” fájdalmukban a m. t. kazár uraságok: „rekviemet” mondattak
Szilágyiért a - karlsbadi zsinagógában.
És
Szilágyi halála után következtek kínjaik sorban.
Következett
Károlyi Sándor gróf gönci programja.
Következett
Bartha Miklós gyulai beszéde.
Következett
a francia kongregációk ajánlata Szeged városához.
Mindez,
a numerust tekintve, nem sok, de éppen elég, legalább egyelõre.
Evvel
szemben pedig Széll Kálmán úr zengeti néhány tucat lapjában az õ
liberalizmusának és õszinteségének dicséretét. Bizony, állítsátok fel a
Szilágyi Dezsõ szobrát. Ne csak Nagyváradon, hanem szerte mindenütt. Ezek a
szobrok mutatják esetleg csak nemsokára, hogy ebben az országban nem mindig a
tehetetlenség, sötét butaság és gyûlölet volt az úr.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 9.
|