|
A
nagy államférfi szomorú halála alkalmával Poynár nagyváradi kir. ítélõtáblai
bíró úr szívességébõl egy pár adathoz jutottunk Szilágyi családját illetõleg.
Egy idõben közöltük Kazár Emilnek egy becses kis tárcáját, melyben egyebek közt
arról is szó volt, hogy a Szilágyiékkal rokonságban levõ Lukácsok közt jó
mesteremberek akadtak. Békés vármegye fõispánját, Lukács Györgyöt, ez arra
indította, hogy tiltakozó felszólalást írjon Kazár Emilnek. A tiltakozás arra
vonatkozik, hogy a Lukácsok nem voltak iparosok. Többek között így ír Lukács
fõispán:
„Ennek
bizonyításául (hozzáteszi a tárcaíró) egy vagyonos tímár és jónevû orvos
bizonyára ösmeretes emlékûek most is a városban. (Nagyváradon.) Ezzel szemben
az igazság a következõ: Szilágyi Dezsõ atyai nagyatyja, tehát Szilágyi volt az
a bizonyos tímár. Én a Lukácsokról nem is tudom, hogy mesterember család, hanem
azt tudom, hogy köznemes család, melynek tagjai mindenkor hazafiak voltak.
Timár Lukács sohse létezett. Orvos Lukács ugyanis volt. De az orvos tudtommal
nem mesterember. Az az orvos egyébként Bihar megyének tiszti fõorvosa és
évtizedeken keresztül az ottani közélet egyik legtiszteletreméltóbb alakja
volt. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a pénzügyminiszter, az elhunyt
kereskedelmi miniszter, az államtitkár, a fõispán mind ugyanazon Lukács-család
különbözõ ágainak tagjai.”
Kazár
Emil természetesen közreadta a fõispán rektifikációját. Poynár táblabíró úr
közlései nyomán mi is azt írtuk annak idején, hogy Szilágyi Dezsõnek atyai
nagyatyja volt nagyváradi jómódú tímár mesterember. De van a dolognak más
oldala is. Ha Lukács fõispán úr csak a téves adatokat akarná kiigazítani, ez
rendjén volna. De a fõispán úr szörnyû felháborodással tiltakozik az ellen a
föltevés ellen, mintha az õ családjában mesterember lett volna. Ez meglep
bennünket, mert Lukács Györgyöt nem úgy ismertük, mint a többi tucat-magyar
urat. E kellemetlen meglepetésen kívül nincs egyéb szavunk. Maga az eset
éppenséggel nem ritkaság demokrata országocskánkban.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 11.
|