|
Keleti
voltunkat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nincs ország, ahol az emberek
annyit üdvözlik egymást, mint a mienk. Üdvözlünk személyesen, levélben,
üzenetekben, deputációban, föliratban, telefonon, táviratban. Üdvözleteket
küldünk a leghatalmasabb miniszterelnöktõl a jubiláns hajdúig mindenkinek.
Rengeteg pénzt és idõt nyel ez a passziónk. Egyszer a Nagyváradi Napló félig tréfásan megírta, hogy csak a minisztereknek
választási mozgalmak alkalmával küldött táviratok árán új korszakot hozhatnánk
a vidéki színészetre. Hát még a többi üdvözletek, s az elvesztegetett idõ árán!
Abból az alkalomból mondjuk ezt el, hogy egy fõvárosi papírkereskedõ cég tegnap
sürgõs ajánlatot küldött Nagyvárad városához. Csütörtökön volt a közgyûlés.
Akkor határozták el a jubiláns Fehérváry báró miniszter üdvözlését, s tegnap
már itt volt a budapesti cég ajánlata, hogy õ szállít s országszerte õ szokott
szállítani miniszteri üdvözletekre - díszpapirost.
Ha haladunk az üdvözletek terén, még talán ezer és egynéhány szociális
problémánk is meg fog oldódni. Sok, sok ezer ember fog élni szállítások[ból] -
üdvözletekhez.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 11.
|