Lanyhán
és kedvetlenül, minden nemesebb lelkesedés, elvi vagy eszmei harcra vágyó kedv
nélkül indult meg a választási küzdelem Bihar megyében. A polgárság csömörlésig
van minden párt programjával, melynek hazugságain keresztül lát ma már minden
írni, olvasni tudó ember, és meg tudja ítélni, hogy mindössze csak arról van szó,
hogy ez vagy az az úr kapjon-e mandátumot, s nem úgy, mint régen, mikor elvek
és eszmék megvalósításáért vágyódtak az arra hivatott férfiak a parlamentbe.
Csüggetegen,
kedvetlenül indul a szabadelvû párt a választási küzdelembe. A szabadelvûség
varázsereje talán tudna még új erõt, új harci kedvet önteni elernyedt
idegeikbe, de hogy álljanak ki a választók elé hirdetni a szabadelvûséget,
mikor érzik és tudják, hogy fönn a szabadelvû párt vezére, Széll Kálmán
fraternizál a klerikális és reakcionárius elemekkel, és csak alkalomra vár,
hogy mint fölös kolonctól megszabaduljon a régi szabadelvû gárdától.
Még
siralmasabb és szánalmasabb a függetlenségi és 48-as párt helyzete Bihar
megyében, mely üres frázisokat, hazafias szólamokat szór szét a levegõben valami
reális, praktikus program helyett. Az elmúlt választás alkalmával egy csomó
olyan úr került fel Bihar megyébõl 48-as párti programmal a képviselõházba,
akiknek semmi helyük sincs odafönn. Hogy másokat ne is említsünk, Leszkay
Gyula, a berettyóújfalusi és Balogh László, a nagyszalontai képviselõ a
szájukat se nyitották ki öt esztendõ alatt. Határtalan és megfoghatatlan
vakmerõség az ilyen uraktól, hogy ennek dacára minden parlamenti hivatottság és
képesség nélkül újra a mandátumra aspirálnak. Náluk szánalomraméltóbb csak az a
nép volna, mely õket újra megválasztaná.
Ebben
a sivár képben egyedül csak az vigasztaló még, hogy e zagyva helyzet dacára nem
tud még - Istennek hála - Bihar megyében tért hódítani a néppárt. A mi népünk
józansága, szabadelvû érzése be sem ereszti egészséges talajukra ezt az undok
mételyt, mely sajnos a felvidéken és különösen a nemzetiségi kerületekben oly
megdöbbentõ módon terjed.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 29.
|