|
A
mûvészi, bujkáló antiszemitizmus ellen szól Ábrányi Kornél abban a válaszban,
melyet betegsége miatt csak most adhatott meg az agráriusok lapjának. Higgadt,
elõkelõ, okos ez a válasz. Ezeket mondja benne a többek között:
Az
egész középkorban sohasem volt Magyarországon gettó. De most, a huszadik
században, minden téren megnyilatkozik a törekvés, hogy a magyar zsidóság külön éljen, számûzve a nemzet politikai
és társadalmi egyetemétõl. Hát igen! mi ezt az irányzatot is ama vegyi folyamat
megakasztásának tartjuk, melynek megakasztása káros a magyar nemzet jövõjére nézve. És különösen akkor, mikor
százados tapasztalatok gyõzhetik meg a magyart arról, hogy külön tömegekben élõ
nemzetiségeit nem tudja megmagyarosítani mindaddig, míg óriási számbeli és
szellemi többséggel és felsõbbséggel és egy teljesen kiépített állami szervezettel nem tud úgy rájuk
nehezedni, hogy a legszívósabb ellenállás is széttörik ez alatt. S hogy ebben a
tudatban a magyar nemzeti érdek úgy nyelvi,
mint kulturális szempontból, igenis számíthat a magyar zsidóság támogatására
- ez kétségtelen.
Ám
nem hisszük, hogy az Ábrányi okos, igaz cikkébõl okuljanak azok, kiket illet.
Folytatják mûvészi, de õrült antiszemita izgatásaikat tovább. Ez nagyon
összefér a Széll-politika támogatásával.
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 3.
|