|
A
tiszteletreméltó öregúr Podmaniczky Frigyes báró. Valamikor legalábbis „a
szabadelvû párt nagyérdemû elnöke” volt, ma már a kormánypárti lapok gúnyos
hangon letiszteletreméltózzák, s amit mível, azt röviden ízléstelenségnek
nevezik. Perszehát az öreg úr nem tudja megérteni a változott idõket, s
ilyenformán apró baklövéseket csinál. Sürgönyözni
nem tud jól a tiszteletreméltó öreg. Ez a baj. A Lipótvárosban lõtte az egyik
bakot, Hátszegen a másikat.
A
szabadelvû párt elnöke ugyanis ezt drótozta Hátszegre:
„Nagyságos
Dane Károly úrnak, a hátszegi szabadelvû Ponory-párt elnökének, Hátszeg. A
Surányi-párttól szintén érkezett sürgöny figyelmen kívül hagyása mellett,
örömmel vettük tudomásul Ponory Sándornak, pártunk e jeles tagjának újból
történt jelölését. Gyülekezzenek híveink, osztatlan bizalommal Ponory Sándor
zászlaja körül. - Podmaniczky, pártelnök.”
Ugyanakkor
pedig a hátszegi Surányi-párt ezt a sürgönyt kapta Rátótról, a
miniszterelnöktõl:
„Politikám
iránt kifejezett mély ragaszkodásukat örömmel vettem, és legmelegebb köszönetemet
nyilvánítom érte. Kérem, részesítsenek támogatásukban és bizalmukban továbbra
is a szabadelvû eszméért folytatott küzdelemben. Rátót, 1901. szeptember 17.
Széll Kálmán.”
Szóval
a tiszteletreméltó öregúr lecáfolta a miniszterelnököt. Nem ért az új korszak
bölcsességéhez. Nem tudja a kecskét jóllakatni, s a káposztát is megõrizni. Az
öregúr azt hiszi, hogy ma is szabad még õszintének lenni. Ezért fog a
tiszteletreméltó öreg úr skartba helyezõdni, mert hát az ilyen emberek már
javíthatatlan vén csontok, s az új korszakhoz gyúrható, idomítható, fiatal
kaucsuk-emberek kellenek...
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 19.
|