271. AZ ELSÕ ELÕADÁS

- Gasparone -

A viszontlátásnak igazi kedves öröme avatta ünneppé a tegnapi elsõ színházi estét. Lelkes, szívbõl áradó ovációkat rendezett a közönség az õ kedvenc színészei mellett. Percekig zúgott a taps és éljenzés, mikor Nyárai Antal, Székely Irén, Lányi Edit, Pintér Imre és a kis Kulinyi Mariska megjelentek a színen. Nemcsak puszta udvariassági tény volt ez a lelkes ünneplés a közönség részérõl, hanem jólesõ és megnyugtató bizonysága annak, hogy erõs szeretettel és rajongással vesszük körül a mûvészet állandó csarnokát, melynek támogatása immár szellemi szükséget képez nálunk. A mûvészet szeretetének ily imponáló megnyilatkozása útján méltán elvárhatjuk azt is, hogy úgy a színigazgató, mint a színészek készségük és tehetségük legjavá­val viszonozzák a publikumnak ezen becses érzelmét.

Valami nagyon szerencsés dolognak éppenséggel nem tartjuk, hogy a mindenesetre mûvészi eseményt képezõ Cyrano de Bergerac helyett Millöckernek egykoron agyonjátszott Gasparone-jét ráncigálták elõ a lomtárból. Úgy mondják, hogy Gasparone-t Hunfy úr, az új tenorista kedvéért vették elõ, akit az igazgató frissiben akart bemutatni. Bocsánatot kérünk, ránk nézve nem nagyon sürgõs, hogy Hunfy úrral megismerkedjünk; Hunfy úr pedig, ha elõnyösen akarta feltüntetni hangját és színészképességét, találhatott volna ennél jobb és alkalmasabb szerepet. Végezetül pedig a mûsort mindig célszerûségi szempontból kell megcsinálni a közönségre és nem egyes színészekre való tekintettel.

Az ócska melódiákat, bármily hangosan is hangzottak azok valamikor régen és a naiv librettót bizony kissé unva hallgatta a közönség, úgy hogy a hangulatot valóban csak a viszontlátás öröme tette élénkké.

Hunfy úrról, bár ellenszenves maszkjával és inkább buffónak való szerepével nem tette éppen kellemessé az elsõ impressziót, ismerjük el azt, hogy kitûnõ tenoristát nyert színháztársulatunk. Hangja, ha nem is nagy terjedelmû, de igen kellemes és szimpatikus tenor; énektudása pedig csaknem a tökéletességig biztos és korrekt. Annyit máris örömmel konstatálhatunk, hogy Hunfy úr úgy énekével, mint muzikális képességeivel sok élvezetes operettelõadásnak lesz részese és fõ támasza.

Igen rokonszenves fogadtatásban volt része Pintér Imrének is (Ernumo), aki nagyon becsülendõ buzgalommal játszotta meg szerepét és szépen énekelt. Székely Irént virágkosarak és csokrok üdvözölték. A kitûnõ primadonna, akiért annyi színigazgató verseng, ezúttal is bebizonyította, hogy érdemes erre a versengésre. Kellemesen lepett meg bennünket Lányi Edit (Szóra) úgy hangjának fejlõdésével, mint játékbeli ügyességével. Ha így halad, ma-holnap felküzdi magát a primadonnák sorába. Igen ügyes volt kicsi szerepében Kulinyi Mariska is, Benkõ Jolán pedig jóízû komikumával harsogó kacajt keltett.

Az elõadás diszkrét, nyugodt tónusát csak Nyárai Antal és Deésy Alfréd zavarták meg ízetlenségeikkel és szemtelenségekkel. Deésyrõl nem beszélünk, de Nyárai mintha éreztetni akarta volna a közönséggel, hogy neki derogál már operettben játszani. Pedig mi úgy tudjuk, hogy a jó és hivatását komolyan teljesítõ színésznek sok mindent szabad, csak egyet nem, a közönséget vagy a szerepét fumigálni.

A nézõtér zsúfolásig megtelt. Az elsõ elõadásra az összes jegyek elfogytak. Õszintén kívánjuk, hogy ezt a szezon folyamán minél gyakrabban írhassuk meg.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 29.