275. FORRONGÁS A MEGYÉBEN

Ha igazak azok a megdöbbentõen hangzó hírek, amelyek különösen a románlakta Bihar megyei községekbõl érkeznek most Nagyváradra, úgy váratlan meglepetéseket és izgalmas szenzációkat hozhat a mai választási harc. A tisztviselõket alkotmányos joguk jelentékeny részétõl megfosztó új törvényt arra használták ki az ellenzéki kortesek, hogy a legostobább jelszavakkal fellázítsák a népet. Hetek óta kürtölik, hogy ha a negyvennyolc gyõzni fog, nem kell adót fizetni, felosztják az urak földjét, erdeit, legelõjét. Ezzel a vakmerõ fanatizálással szemben teljesen tehetetlenül állanak Széll Kálmán úr kegyelmébõl a nép vezetésére és felvilágosítására hivatott állami és közigazgatási tisztviselõk, mivel a nemzeti párt által megalkotott új választási törvény eltiltja õket a választók legcsekélyebb befolyásolásától, és azoknak kijózanosításától, felvilágosításától.

A Rosslán megtörtént zavargásról már írtunk. Ott a fellázadt románság vasvillával akarta agyonverni Fassie Tódor volt képviselõt, aki üldözõi elõl az erdõbe menekült, ahonnan csak a csendõrök tudták kiszabadítani éjféltájban. Ehhez hasonló módon vannak fanatizálva a választók a többi kerületekben, úgyhogy nincsen kizárva az a lehetõség se a jelenlegi viszonyok mellett, hogy kivéve Telegdi Józsefet, akinek nincs ellenjelöltje, megbuknak az összes szabadelvû párti jelöltek Bihar megyében.

És bármilyen súlyos veszteségét is fogja ez jelenteni a szabadelvûségnek, nem nagyon fogjuk fájlalni e bukást. Ha akkor, midõn Széll Kálmán a nemzeti párt óhajtása szerint új körmönfont törvényeket hozott a régi szabadelvûek kibuktatására, és a régi szabadelvûek, élükön Tisza István gróffal eléggé gyávák voltak megszavazni a saját halálos ítéletüket, sõt meghunyász­kodva még hozsannákat is zengtek Széll Kálmánnak - megérdemlik a bukást. Még az a szabadelvû közvélemény sem fogja õket sajnálni, mely különben vallja az õ elveiket, és szerette volna, ha az elveket diadalra is viszik - de természetesen Széll Kálmánnal szemben.

Nagyváradi Napló 1901. október 2.