279. TARTALÉKOS FÉRJ

- Rákosi és Guthi bohózata, a Szigligeti Színház premierje 1901. október 8-án -

Milyen rossz darab lehet a Sasok, ha csak annyival rosszabb a Tartalékos férj-nél, amennyivel ez rosszabb a Napóleon öcsém-nél!

A Rákosi-Guthi cég sok reménnyel jegyezte be magát, de sehogy se prosperál…

Ha a pompás, rafinált, francia mesterektõl tanultak, igen rossz tanítványok. Ha pedig eredeti magyar humor és bohóság a Rákosi és Guthi cégé, akkor süssék meg a magyar jókedvet.

Dehát egyik sem áll. A franciák csak képtelenségeikkel emlékeztetnek magukra a Rákosiék darabjában. Az Otthon, a budapesti aszfalt és kávéházak ötletei és vicceinek összeszedõi a Rákosi-Guthi cég beltagjai.

Brieux szenzációs Bölcsõ-jének parodizált ötlete volna tán az útszéli viccekbõl összetákolt darab magva.

A férj mellett az anyós és leánya készenlétben tartanak egy tartalékos férjet, a menyecske egy régi, de buta udvarlóját, ki természetesen aktiváltatásán dolgozik. A kikapós após, a cseh zongoramester, a feleséggé emelt volt színinövendék, a magán tánc- és énektanár mint megcsalt férj és a Napóleon öcsém súgójának a mása, a konfidens s az összekuszált ügyek kigabalyításának sziszifuszi munkájával megbízott inas, a pof-ember, ki a kibickedéseknél kapott pofonokból él, és még egy sereg szörnyû karikatúra szekundálnak ehhez, a viccek özönébõl csak néha kitetszõ helyzethez.

Kacagni azért rengeteget lehet az ismerõs és ismeretlen, de egyformán vad ötleteken. De már a második felvonás végén unjuk a dolgot, s bosszankodunk, hogy nekünk ilyen nem egyenes úton mondják el a vicceiket Rákosi és Guthi urak.

A darab alakjait sok ötletességgel hozták a színpadra a nagyváradi színészek.

A hölgyek közül Benkõ Jolán, P. Szép Olga s E. Kovács Mariska a legszeretetreméltóbb ambícióval játszottak.

Az urak közül Bognár János annyi mûvészetet, ötletet, ambíciót vitt bele a kikapós após szerepébe, amennyit az egész darab nem érdemelt. Nyárai rendes éretlenségeitõl s ízléstelen­ségeitõl eltekintve mulatságos volt, Szarvasi, Pataky, Füredi, Bérczi, Erdélyi mindannyian komolyan vették a dolgukat, amit ne tessék gúnynak venni. A darabot ma megismétlik.

Nagyváradi Napló 1901. október 9.