|
-
A novemberi mûsor -
A
színügyi bizottság ez alkalommal rendes szokása ellenére a hónap elején
tartotta meg ülését, melynek egyetlen kitûzött tárgya volt: a rendes havi
mûsor. A múltkori tanácskozás hangulata arra engedett következtetni, hogy
ugyancsak kemény bírálatnak lesz alávetve a mûsor, és ebbõl a bírálatból majd
derekasan kiveszi a részét Somogyi direktor is. A jóslat azonban nem vált be,
mert Somogyi direktor az õ elõzékeny titkárját, Erdélyi Miklóst küldte maga
helyett az elõre várt harcba, s küldött vele fegyverül egy olyan hatalmas
mûsort, mely minden dicséret nélkül legyen mondva, páratlanul áll a maga
nemében. Ez a fegyver bevált: megbékítette még a legdühösebb ellenzékieket is.
Még Farkas Izidor is meg volt vele elégedve, ki a rengeteg premier hallatára
biztatólag mosolygott a szerény Erdélyire, ki körülbelül így gondolkozhatott:
-
Hiszen ezek az urak nem is olyan haragosak, mint az én gazdám mondta. Csak
ígérni kell nekik - s a többi a mi dolgunk!
Ami
pedig az ígéretet illeti, az volt bõven. Kilenc újdonság, érdekes reprízek és
mindez egy hónapra. Ott van a mûsorban a régen emlegetett Cyrano, amely teljesen párizsi mintákra készült díszletekkel kerül
színre. Ezt megelõzi egy operettújdonság, a San-Toy,
majd következik Zaza, Menyem, New York
szépe, Szívem, és a hónap végével a Vörös
talár, a Nemzeti Színház mostani újdonsága.
Az
eddigi ínséges napok után tehát a színház életében aranjuezi napok következnek.
Hogy azután mennyit tarthat be a direktor az ígéretbõl, az még a jövõ titka,
hanem annyi bizonyos, hogy kapott érte a bizottság részérõl olyan dicséretet,
amelyet bízvást mondhatjuk, még eddig nem kapott.
Az
ülés lefolyásáról a tudósítást elhagytuk.
Nagyváradi Napló
1901. november 3.
|