|
Valamikoron
divatos mûsordarab volt az a régi recipe szerint való téma, vígjáték, amelyet
tegnap elevenítettek fel, hogy egyszer már szóhoz jussanak a teljes tétlenségre
kárhoztatott drámai színészek is. És jólesik följegyeznünk, hogy sok
igyekezettel, buzgalommal végezték az összes szereplõk feladatukat. Különösen
Somogyi Károly, akinek az igazgatói gondok és teendõk miatt ritkán nyílik
alkalma arra, hogy mûvészi képességeirõl is tanúságot tegyen a közönség elõtt.
Pedig Somogyi jeles mûvésze annak az iskolának, mely nem úgynevezett
„fogások”-kal hatott, hanem az érzések õszinteségével, a kedély melegségével és
a modor egyszerûségével. Tegnap rokonszenves volt mindvégig, és a közönség igaz
szeretettel honorálta fellépését. Loraut játszotta és épp oly kedvesen fejezte
ki a derûs, könnyelmû világfi gondolkozásmódját, mint az apának fellobbanó
szeretetét. Megérdemelte azokat a lelkes tapsokat, amely[ek]ben része volt, és
reméljük, hogy tegnapi szép sikere után sûrûbben fogjuk látni az amúgy is
fogyatékos drámai elõadások keretében. Szép sikere volt kívüle Szohner Olgának,
aki mindig bájos és poétikus jelenség. Pintérné Szép Olga és E. Kovács Mariska
is igen kedvesek voltak, és sok igyekezettel járultak a szép elõadás sikeréhez.
A vadorzók közül Bérczi Gyula és Erdélyi Miklós voltak pompás alakok. Szarvasi
kacagtatóan jeles ánglikus volt, Pataky és Krasznay is elismerést érdemelnek.
Nagyváradi Napló
1901. december 20.
|