|
Valamikor
legvonzóbb repertoár-darabja volt Csiky Gergelynek ez a még ma is nagyhatású
operettje a Nemzeti Színháznak, de utóbb leszorított[ák] onnan ezt a nem túl
sötét színekkel megfestett korképet a realizmus, szimbolizmus és szecesszió
túlzásait dramatizáló darabok, amelyek, úgy látszik, jobban tetszenek a
megromlott közízlésnek. Ám azért kedves ismerõsökként szeretettel láttuk
viszont Csiky Gergely régi alakját, a zsörtölõdõ, derék öreg Csomát, a jó,
gyámoltalan Mádi Simit, a kis Bertát, Esztert, Bálnay számtanácsost, Poprádyt,
a ficsúrokat és a többi magyar társadalmi típusokat.
Azt
is örömmel láttuk, hogy amennyire így vidéken - hol folyton hajszolni kell a
repertoár változatosságát - lehetséges, elegendõ gondot és buzgalmat
fordítottak színészeink az elõadásra. Különös elismeréssel kell szólanunk
Krasznay remek alakításáról. A régi jó színész erényeket láttuk megtestesülve
az õ jóízlésû Csoma bácsijában. Kacziány Viola kisasszony Eszter alakjában is
jeles mûvész kvalitásokról tett tanúságot, bár ez a szentimentalizmussal teljes
szerep nem egészen illik az õ egyéniségéhez. Bõven volt lelkes és rokonszenves
tapsokban része. Mély intelligenciával és erõvel játszotta Peterdy Bálnayt;
Deésy pedig szép haladásáról tett tanúságot, amikor igen diszkrétül és finoman
játszotta meg Tarczali alakját. Szohner Olga poétikus jelenség volt, mint
mindig, és némely jelenetével nagyon meghatotta a közönséget. Erdélyi pedig
Mádi Simibõl csinált jóízû, kedves figurát. A nézõtéren szépszámú közönség
volt.
Nagyváradi Napló
1901. december 28.
|