|
A
Nagyváradi Napló páratlanul biztos
ítéletû intelligens közönségének jóvoltából kiszabadíthatnók talán magunkat az
alól a kissé kellemetlen sablon alól, hogy újév felé önreklámot csináljunk magunknak, mint azt mindenha, mindig és
minden lap teszi. A mi közönségünk tisztábban látó, intelligensebb, mintsem,
hogy nekünk erre szükségünk lenne.
És
hogy mégis ragaszkodunk a sablonhoz magunk is, annak más oka van. A közönség
annyiszor csalódik, hogy már-már abban is kételkednie kell, hogy arra legkisebb
okot sem adott.
Megtesszük
hát újra a mi hitvallásunkat. A Nagyváradi
Napló irányában, elveiben, mivoltában a régi
marad. Hajlíthatatlanul liberális, a radikális javulások elõkészítõje,
becsületesen demokrata. Kegyetlen
ellensége lesz továbbra is minden társadalmi elõítéletnek, vakságnak, a reakció minden nemének, a politikai
szélhámoskodásnak, az erkölcstelen opportunizmusoknak, paktumoknak, országos,
megyei, városi és mindenféle klikkeknek. Ellensége és ostorozója.
Nem
szegõdünk pártokhoz. A mi pártunk a mi közönségünk.
Alig
néhányad magunkkal maradtunk hívek ez országban a radikális, hajlíthatatlan
liberalizmus lobogójához. Hívek maradunk ezután is. Hívek, ha egyedül maradnánk
is.
A
mi közönségünké ez a lap. A közönség teremtette meg, s a küzdelmes évek harcai
után most megerõsödve tekintünk a jövõbe.
A
nagyváradi író, hírlapíró-gárda jeles erõi munkálnak velünk. Minden vágyunk,
akaratunk, hogy régi, nemes elveihez hû, egyébként egyre tökéletesedõ,
lelkiismeretes, élénk, elõkelõ nívójú, jól értesült, komoly lapot adjunk nap
mint nap közönségünk kezébe.
Ez
az ígéretünk, s ezt megtartjuk. Ezt nem pótolná ezer csecsebecse, reklám-játék.
A mi páratlan közönségünk a régi szellemben csinált jó lapot akar, s mi ilyen lapot fogunk a mi közönségünknek adni.
Terjesszék,
propagálják ezt a lapot, a hírlapírók s a közönség lapját. Így lehetünk
hatalmas szószólói a közönségnek s e lap által képviselt nagy elveknek…
Még
egyszer a mi közönségünk sokszor tapasztalt jóindulatát kérjük.
Nagyváradi Napló
1902. január 1.
|