|
A
magyar ciklus anyagilag sehogysem fog beválni, ennyit már biztosan látunk és
tudunk. A közönség részvétlenségét azonban csak látjuk, de megérteni nem
tudjuk. Itt van a tegnap esti elõadás példának okáért. Ilyen kifogásolhatatlan
derék, jeles elõadást nem is igen láttunk mostanában. Látszott rajta az a
komoly ambíció, mellyel a magyar klasszikusok remekeinek elõadását Somogyi
Károly programjába felvette. Ha itt-ott szigorú szemek fel is fedezhettek némi
hiányosságot, maga az elõadás egészben cáfolat[a] volt a nyegle kategorikumnak,
hogy vidéken csak operettet lehet végignézni. A Buborékok elõadása egy újabb nagy, teljes sikert hozott a
színháznak, s kis lelkes közönség szokatlanul meleg ovációval hálálkodott
ezért. A fõbb szereplõk egytõl-egyig kitettek magukért. Somogyiné az õ kedves,
szeretetreméltó egyéniségével enyhítette a darab keményen rajzolt, buborékokkal
építõ asszony alakját. P. Szép Olga mûvészi volt, mint mindig, és sok szerencsével
szólaltatta meg a meleg érzések hangját is. Szohner Olga, Kacziány Viola és
Kulinyi Mariska kisebb szerepeikben tûntek ki. Az urak közül Krasznay Andor,
Bognár János és Szarvasi Sándor zajos nagy sikerekkel büszkélkedhetnek.
Mindhárman többször jutottak tapshoz a nyílt színen. De a többi szereplõk is,
Pataky, Erdélyi, Bérczi, Füredi stb. sikerrel végezték dolgaikat. Szép és jó
este volt. Sajnálhatják, hogy elmaradtak, akik egy sablonos, úgynevezett
klasszikus-este unalmaitól féltek.
Nagyváradi Napló
1902. január 8.
|