|
Bartha
Miklós, a kálvinista jezsuita cikket írt. Jezsuita cikket, s ebben a
liberalizmus elvét csak csaléteknek mondja, melyen megfogják az egész országot,
s így lesz szerinte liberális „a harangozó, a kereskedõ, Sáfár Zélig és Buday
Barna, Ó-Buda és Esztergom” stb. Buday Barna, az agrárius klerikálisok lapjának
a szerkesztõje zokon vette az õ szerepeltetését a cikkben. Most így válaszol
Barthának:
Az
eszmetársításon megdöbbentünk, mert Bartha Miklóstól nem szoktunk léhaságokhoz,
már pedig az ily társítást legenyhébben szólva csak ennek mondhatjuk. Bartha
Miklós felköti a kolompot „Kazárföldön” címû könyvével, melyben eget földet
megmozdít a kazár uzsorások ellen. Midõn a Hazánk
a harcot fölveszi, és ez uzsorások üzelmeinek oly rejtett dolgait tárja föl,
melyekrõl Bartha nem tudott, jogosan várhatta volna, hogy Bartha e harcban
támogatja az õ irányában menetelõ agrár-lapot, és az õ megtámadott könyve
megerõsítését örömmel üdvözlendi. Ehelyett Bartha liberális elvtársakká teszi
az uzsorást és az uzsorás üldözõjét. A megtiszteltetést köszönjük, de nem
szolgálván rá, visszautasítjuk - nem állván Sáfár Zéliggel oly intim politikai
érintkezésben, mint amilyenben Bartha Miklós állhat, ki még azt is tudja róla,
hogy liberális. Úgy látszik, Bartha Miklós elõtt programbeszédet is mondott
Sáfár Zélig - mi csak a hivatalos lap adatai alapján ismerjük ez embert, s a
vele való intimitást átengedjük Bartha Miklósnak, kinek párhuzama épp oly
találó, mintha azt írnók, hogy Bartha Miklós és néhai Rózsa Sándor egyaránt
függetlenségiek voltak, miután Rózsa Sándor (bár aljas gazember volt) részt
vett a függetlenségi harcban, a maga módja szerint, sõt a német uralom ellen
még akkor harcolt, amikor Bartha ugyanazt megkezdette.
Csak
tovább, tovább. Ez szép, ezt szeretjük. Tartós marakodást kívánunk.
Nagyváradi Napló
1902. január 12.
|