Nyárai
Antal, aki hosszú betegség után tegnap este jelent meg újra a nagyváradi
színpadon, bizonyságát láthatta a nagyváradi közönség páratlan
szeretetreméltóságának.
Nem
mindég egyforma ambícióval és figyelemmel pályázott volt Nyárai e
szeretetreméltóság bizonyságaiért, de a közönség nem változott. Mikor az õ
szeszélyes, de zseniális kedvence, aki még aztán aggodalmat kelthetõen sokáig
gyengélkedett, a nyílt színen tegnap este megjelent, kitört az éljenzés s a
taps az egész nézõtéren. Percekig tartott az ováció. Nyárai alig gyõzte
hajlongva megköszönni ezt a meleg, tüntetõ üdvözlést.
A
Bõregér elõadása egyébként a régi
jeles volt, itt-ott tetszett meg talán, hogy túlságosan bízva az elõzõ
elõadások nagy sikerében, nem volt elég gondos a próba. A hölgyszereplõk között
Ámon Margitnak volt zajos sikere, aki ügyes, kedves szobacicus volt, és temperamentumosan
énekelt, Pintér az ismert jó, úgyszintén Bérczi is. A kisebb szereplõk közül
Lányi Editet tapsolták.
Ami
az est hõsét, Nyárait illeti, ötletes, kedves fogházigazgató volt. De valami
nagy fáradtságot láttunk rajta. A régi kedve nem volt sehol.
Kovács
Tivadar balettmester excentrikus párizsi táncot lejtett el a második
felvonásban, amit megismételtettek.
A
közönség csaknem teljesen megtöltötte a színházat.
Nagyváradi Napló
1902. január 17.
|