|
- K. Hegyesi Mari vendégjátéka -
A
mi közönségünknek érdekesség, újság
kell mindig. Premier, divat-darab, debut, vendégjáték stb. Akkor a mi
közönségünk hálás, jó.
Hónap
vége felé - ami a mai pénztelenségben nálunk szintén fontos - ósdi tragédiára,
csaknem teljesen megtelt a színház. Meglehetõsen hosszú idõ után Hegyesi Mari
jött el újra hozzánk.
Ami
a Hegyesi Stuart Máriájáról elsõsorban írandó, azt õ talán félreérti. Pedig az
õ Stuart Máriája elsõsorban szép. Ez
nem eleve ítélkezés. Mert ezután elragadtatással ismerünk be róla minden jót.
De elsõsorban szép. Valósággal áhítatos hódolattal néztünk ennyi szépséget,
imponáló nagy nõi szépséget. De a szépségnek ez a mindent megelõzõ hatása csak
a mi eléggé nem vértezett kritikus voltunkat bizonyíthatja. Most már például,
hogy a közvetlen hatások alól felszabadultunk, a Hegyesi Mari Stuart Máriájában
az erõt és tudást látjuk nagyobbnak. Ez az erõ lebilincselt mindnyájunkat, s bizony
nem ott volt legnagyobb mûvésznõ, ahol nyílt színen zúgott felé a tapsunk. A
függöny legördülte után a kihívások szûnni nem akaró sora volt a siker igazibb
kifejezõje. Az egész alakítás pedig nemes és öntudatos volt az utolsó vonásig.
Somogyiné, P. Tóvári Anna, Peterdy, Szarvasi, Deésy, stb. munkálkodtak
elismerésre méltóan az illusztris vendég mellett az este sikerén.
Nagyváradi Napló
1902. január 28.
|