|
A
Szigligeti Társaság vasárnap délelõtt végre megtartotta régen tervezett, s
egyre halasztott matinéját. A kir. jogakadémia dísztermében délelõtt 11 órára
elõkelõ közönség gyûlt össze, köztük természetesen túlnyomó számban hölgyek, az
irodalmi ünnepségek állandó hálás vendégei. A felolvasó emelvény elõtt külön
asztalnál a társaság rendes tagjai ültek, élükön Rádl Ödön elnökkel, Imrik
Péter alelnökkel és dr. Bodor Károly titkárral. A társaság választmányi tagjai
távollétükkel tündököltek. Az a tüntetõ részvétlenség éppen nem kellõ idõben
nyilatkozott meg. A lapok tele vannak az aradi dicsérettel, hogy a vidéken csak
a Szigligeti Társaság és a Dugonics Társaság tölti be irodalmi hivatását. Mi mást látunk és tudunk. A hivatásos írók kívül, az úgynevezett „társadalmi”
csinált és igazi „vezetõk” távol állnak
bizony a társaságtól. Ennyit röviden s nem viszálykodást szító tendenciával
errõl a dologról.
Ami
a matinét illeti, az dicséretre érdemesen sikerült volt. Már csak hogy
megszólaltatta újra a mi vidám Leanderünket, ki polgári Adorján Emil dr. nevén
annyira komoly, annyira ügyvéd és vérbeli politikus egy idõ óta, elismerésre
méltó.
Rádl
Ödön rövid megnyitó beszéde vezette be a matiné programját.
Ifj.
Márkus János nehányat olvasott fel a csengõ, hangulatos verseibõl. Utána
érdekes, magvas szabad elõadás következett. Báthory Ferenc felsõkereskedelmi
iskolai tanár Vörösmarty lírája címen
tartott végig figyelemmel hallgatott elõadást, mely zajos tetszésben részesült.
Leander,
Adorján Emil dr. A mi darabunk c.
pompás humoros története volt a matiné eseménye. Ezt az elmés, legújabb
Leander-dokumentumot tárcarovatunkban közöljük.
A
matiné szereplõi különben is kedvesek voltak. Pontban 12 órakor a program véget
ért.
Nagyváradi Napló
1902. január 28.
|