|
-
A február 2-i mûvészestély -
Bohókás,
kedves ötlet az, amit a színtársulat legkitûnõbb tagjainak közremûködésével
valósít meg Fehér Dezsõ Tarka színpad
néven a vasárnapi nagy érdeklõdéssel várt mûvészestélyen. Tegnap délután
tartották a közremûködõk az elsõ próbát ebbõl az eredeti bohóságból, és a
harsogó kacaj, mely már ezen a próbán is kísérte a Szohner Olga, Bérczi Gyula,
Lányi Edit és Szarvasi Sándor pompás imitációit, elõre hirdették azt a zajos
sikert és vidámságot, amellyel a közönség is kísérni fogja ezt a bohém
színdarabot, ha ugyan ez a kurtább-hosszabb versezetekbe szedett és
táncokkal, énekekkel felspékelt bohóság egyáltalában színdarabnak nevezhetõ.
A
bohóság természetesen, mint mostanában minden új színdarab, prológussal
kezdõdik. Elmondja pedig a prológust Somogyi igazgató kilenc éves fia, a
színészvérû kis Somogyi Béla. Helyesebben eldanolja a fura prológot, melynek
szecessziós verssorai ilyformán kezdõdnek:
Boci, boci tarka!
Ez a színpad tarka;
Ez a színpad tarka;
Se füle, se farka.
A publikum kékül,
De prológus nélkül
Nincs színdarab régtül,
Akárhogy is kékül…
S
alighogy elhangzanak a prológus akkordjai, a színre pattan az egész elõadás
lelke és fõszereplõje, Szohner Olga, aki elõbb a két primadonnát, azután a
bájos E. Kovács Mariskát és végül önmagát fogja imitálni. Jönnek azután rendre
a többiek, Lányi Edit, Bérczi Gyula, Szarvasi Sándor, akik mind mulatságos
mûvészi karikatúrát festenek a közönség elé. Egyebekben a most már jelentékeny
kibõvült bluette színlapja a következõ:
A
nagyváradi színtársulat írásban és képben.
Vidám
tragédia 1 felvonásban, dalokkal, tánccal és sok minden egyébbel.
Írta
Fehér Dezsõ, zenéjét összekapkodta Várady Aladár
Idõ:
jelenkor -
A
vidám bluette-bõl most már egészen a koncert idejéig minden nap délután
szerényen folynak a próbák a Szigligeti Színházban.
Nagyváradi Napló
1902. január 30.
|