|
-
Bemutató a Szigligeti Színházban -
Amikor
Moldován Gergely új népszínmûve legelõször bemutatóra került, az író- és
mûvészvilág körülbelül olyan várakozással fogadta, mint amikor Géczy István
második darabját várták. Az eredmény mindkettõnél ugyanaz volt, és igen kevés
színezéssel csalódásnak lehetne
nevezni.
A
népszínmû e lángoló korszakában egy új csillagot, ragyogó fényes csillagot
akartak lefesteni Moldován Gergelyben, Flórika
szerelme szerzõjében. És mi tûrés tagadás benne, bizony csalódtak.
Flórika szerelme röviden jellemezve az
úgynevezett átlag színmûvekhez
tartozik. Adva van egy új köntös, amelyben régi ismerõs adatokat fedezünk fel,
akik éppen úgy járnak, kelnek, beszélnek, dalolásznak, mint igen sok más
népszínmûben, azzal a különbséggel, hogy itt a magyar paraszt ruháját az oláh
gúnya váltja fel.
A
cselekmény szintén ösmerõs, a kiindulópont pedig szinte érthetetlen. Flórika anyja halálos átok[!] alatt
hagyja meg a leányának, hogy juhászhoz ne menjen. Hogy a szénégetõ derék felesége
miért diszkvalifikálja a juhász nemzetséget, az teljesen érthetetlen, és annak
megfejtése a közönségre van bízva. Ebbõl származik aztán a bonyodalom, mint
ahogy önként következik az, hogy Flórika egy juhászba szeret. A cselekmény
további lefolyása már nagyon ismerõs. A szerelmes szívû juhász elrabolja
Flórikát és hazaviszi, azonban az apja kitagadja és elkergeti.
Itt
van aztán a darab megoldása. Juon többé nem juhász, tehát elveheti Flórikát. A
darab végén általános a kibékülés - a függöny legördül.
Nálunk
a bemutatót kevés számú közönség nézte végig, de azért lelkesen tapsolt a híres
oláh nótának: a Styi-tu-nak és a szintén sikerült oláh táncoknak.
A
fõszerepet Székely Irén (Flórika) játszotta. Énekszámait megismételtették. Jó
partnere volt Pintér, aki a szerelmes szívû pakulár szerepét játszotta. A többi
fõbb szerepek: Bognár (Petrikás), Peterdy (Boketán), Benkõ Jolán (Szófia),
Krasznay (Vaszt), Bérczi és Csatár (pap) kezébe voltak letéve.
Az
összjáték tökéletessége az õ érdemük. Az oláh táncok betanításáért Szabó
Sándort tapsolta a közönség.
A
darabot ma megismétlik, s a román köntös, a pompás elõadás, szebbnél-szebb
táncok megérdemlik, hogy megnézze mindenki a darabot.
Nagyváradi Napló
1902. február 16.
|