324. A KÉPVISELÕ ÚR

Az elsõ magyar bohózatgyártó cég legújabb produktuma, A képviselõ úr tegnap került elõször színre a Szigligeti Színházban. Rákosi Viktor és Guthi Soma fura és bohókás ötletein most is sokat kacagott a közönség. Hanem új dolog alig akad a bemutatott bohózatban, az ismert figurák, a francia bohózatok honosított alakjai, némi szerepcserével körülbelül ugyanazt a mesét játsszák végig elõttünk, amit idegen mintaképeiktõl lestek el. A képviselõ alakjának közbevegyítése alkalmat ad valami ártatlan szatírára amellett, hogy a „pièce d’actualité” színébe is öltözteti a bohózatos történetet.

Egy vagyonos úr szerelmi kalandjaiból névrokona segítségével akar kimenekülni. Az adós­ságok­ban úszó névrokon magára vállalja a kalandok tisztázását, s közben csupa félreértésbõl õt választják meg képviselõnek. Feleség, nagyanyós[!], udvarló segítenek összebonyolítani egy kissé a névcsere folytán elõálló tévedést, amely azonban könnyû szerrel kiderül, s a Kúria megsemmisítõ ítélete hozzájárul az ügy rendbehozásához, mely közmegelégedésre intézõdik el.

Az alakok között nem egy ismerõsre találunk, a fagottra áttérõ kürtös, mintha a súgó féltékenységét játszaná el újra, s az udvarlónak is megvan a szerencsésebb elõdje A tartalékos férjben.

A bonyolítás eszközei, fordulatai is az újabb francia bohózatok ötleteire utalnak. A dialógokban elszórt szóviccek, vonatkozások kacajra fakasztják most is a közönséget, bár korántsem oly eleven már, és elcsépelt voltuk lépten-nyomon észrevehetõ. Egy részök nem is fogant a jó ízlés jegyében.

A közönség, mely túlzott igényeket amúgy sem fûz a Rákosi-Guthi-féle bohózatokhoz, a vidámabb jeleneteknél jóízûen kacagott a groteszk helyzeteken és mondásokon, de az erõltetett szóvicceket és eszmeficamokat hidegen utasította vissza.

Az elõadás keretében Krasznay Andornak nyílt ismét alkalma remek alakításra. Egyik parlamenti pártvezérünk sikerült maszkjában pompásan figurázta az új képviselõt. A másik Bodollayt Pataky játszotta ügyesen.

A legkacagtatóbb alakítás Bérczi Gyula Péntek Tóbiása volt. Ez a sokoldalú jeles színész az operettekben épp oly pompás, mint a bohózatokban és a vígjátékokban, hol diszkrét komikummal hat. Szohner Olga bájos és elegáns volt, mint mindig. Kisebb szerepekben Bognár, Benkõ Jolán, Deésy Alfréd és a kórusból kiváló Koháry Pál voltak igen ügyesek.

Nagyváradi Napló 1902. február 19.