|
Bocsássa
meg nekünk Bölöny József, de neki tulajdonítjuk, hogy Krasznay Andor, ez a
derék színész ember, nagyon kicsinyesen vélekedik az újságírásról. A színész
általában nem lát tovább a földszinti állóhelynél, de Krasznay még a kortináig
sem lát. Krasznay például nem érti meg, hogy a lapot nem az újságírók, hanem a
közönség csinálja, mert hiszen az újságíró minden betûjével a közönség
véleményét vagy érdekét akarja publikálni. Hogy a derék Krasznay mint vélekedik
az újságírókról, azt a következõ nyilatkozata bizonyítja:
-
Tudom ugyan - mormog az öreg -, hogy az újságíró nagy hatalom, de csak a
gyengékkel szemben. Van egy ember, akinek az újságírók sem árthatnak. Félreteszem
a szerénységet s megmondom a nevét:
Krasznay
Andor… Neki ártson hát valamelyik újság…
Méltóztatnak
ebbõl látni, hogy Krasznay nem annyira az újságírást becsüli le. Sõt inkább
magát becsüli és taksálja nagyon-nagyon sokra. Ergo: Krasznay nagyon boldog ember
lehet…
Nagyváradi Napló
1902. február 20.
|