|
A
színtársulat egyik tenoristája kiérdemesült hadfi. Állítólag részt vett a
boszniai háborúban is, de erre kevésbé büszke. Inkább egyéb katonai élményeirõl
szeret gyakrabban és hosszabban beszélgetni. Sohse mulasztja el hozzátenni:
-
Nem volt az ezrednél még egy olyan ravasz ember, mint én.
A
másik tenorista riválisának nem a hangját, hanem ezt az ékes katonai múltját
irigyli. Hónapok óta olyan irányú, kemény kutatásokat végez, hogy az õ kedves
tenorista kollégájával nem történt meg mindaz, amit õ elbeszél. E kutatások -
állítólag - a következõ eredménnyel jártak:
A
tenorista volt ugyan katona, de csak egy napig. A berukkolás után mindjárt hazabocsájtották.
Boszniában nem õ járt, hanem a
nagybátyja, ki Boszniából hozott volt feleséget. Azok az anekdoták pedig, miket
elõad, benne vannak egy harmincesztendõs kalendáriumban, tehát régibbek a
boszniai háborúnál.
Arról
azonban nem kezeskedhetünk, hogy ezek a kutatások valóban hitelesek-e.
Nagyváradi Napló
1902. február 22.
|