|
-
Premier a Szigligeti Színházban -
Eseményszámba
menõ nagy, igazi siker kedve és zaja töltötte be tegnap este a színházat. Akik
nagyon tudnak bízni és reménykedni, azokat is meglepte a tegnapi siker. A Csepûrágókat - ha jól tudjuk - Leszkay
András halászta ki valamelyik kisebb francia színpad repertoárjából. Gyöngy,
valóságos gyöngy ez a darab. De olyan sikert, amelyet megérdemel, csak éppen
itt Nagyváradon arathatott. Aradon s a Magyar Színházban hiányzott az
áldozatkészség, hiányzott a mi derék mûvész gárdánk, s hiányzott valószínûleg a
rendezõi talentum is. Nálunk ez mind szerencsésen összetalálkozott, s ez
magyarázza meg a tegnapi nagy sikert, a szezonnak talán legnagyobb sikerét.
A
Csepûrágók a legvarázsosabb miliõben
mozog. Artisták világa, a szûzi cigány élet. Bohémia poézisa ölelkezik össze
aranyos operett romantikával - a rokokós világ alakjaival. Édes meséjét
körülfogja a legédesebb muzsika. És evvel még mindig nem mondtunk el mindent. A
régi s modern operetteknek minden kipróbált attrakcióját magába szedte ez a
darab. Tele van, túlságosan is tele édes bolondságokkal, hatást-csaló
ötletekkel. És hogy játszott a mi derék operett társulatunk! - Hogy példát
mondjunk: Nyárai Antal - úgy csinál meg egy vallomás-jelenetet, hogy ezért
magáért érdemes a darabot megnézni. És hány ilyen értékes epizódja van az
elõadásnak. Székely Irén, Lányi Edit, Pintér Imre és Nyárai Antal egytõl-egyig
primadonna-sikereket arattak. De pompás volt Benkõ Jolán, Tóvári Anna, Bognár,
Krasznay, Füredi s mind-mind. Bércziné és Désiné frenetikus tapsvihart arattak
táncukkal. Egyáltalában nagyon régen nem volt a színházban annyi taps, mint
tegnap. A siker két fõ osztályrészesét, Müller karmestert s Pintért, a
zseniális rendezõt külön ünnepelték. A ház zsúfolt, s az lesz e darabra még
sokszor.
Nagyváradi Napló
1902. február 25.
|