PÓTLÁS
-
A színészeti kiállítás -
Ma délután 6 órakor bezárják a Csokonai
Kör által rendezett színészeti kiállítást, s el fog hangzani fényes, jubileumi
ünnepélyeinek végsõ, zárószava is.
Lehetetlen egy búcsúpillantást nem vetni a
gyönyörûen sikerült jubileum legszebb részletére, hálátlanság volna szívbõl
jövõ köszönetünket ki nem fejezni a Csokonai Kör vezetõsége iránt, mely
fáradhatatlan buzgalommal munkálkodott az ünnepély teljes sikerén, melyet
valóban el is ért.
Legyen még egyszer szívbõl üdvözölve a
Csokonai Kör, legyen üdvözölve annak tevékeny alelnöke: Komlóssy Arthur
fõjegyzõ, kinek legnagyobb rész jut a siker érdemébõl.
Az önzetlen munkájának jutalma az az
elismerés, melyben õt az igazi érdem ismerõsei mindannyian részesítik.
Még
csak ma tekinthetõ meg a
jubileumi ünnepélyek gyönyörû részlete: a
színészeti kiállítás.
Mi nem késtünk olvasóink s a nagyközönség
figyelmébe ajánlani ezt a mindenképpen sikerült, szép kiállítást, melyet
megnézni minden mûvelt embernek elmulaszthatatlan kötelessége.
Mennyi lelkesítõ, mennyi szép dolog van
ezen a kiállításon!
Ott látjuk azoknak a mûvésznõknek és
mûvészeknek relikviáját[!], kik a debreceni színészetben örök érdemet szereztek
maguknak.
Hogy csak néhányat soroljunk fel az
emléktárgyak közül, ott látjuk a két legnagyobb élõ magyar mûvésznõnek, Prielle
Kornéliának és Blaha Lujzának azokat az emléktárgyait, melyeknek kedves emléke,
mûvészi becse sohasem felejteti el velünk, hogy valaha a debreceni színészet
büszkeségei voltak.
Ott látjuk Ujházi Edének, E. Kovács
Gyulának, a Mándoky párnak kegyelettel õrzött ereklyéit, melyeknek minden
darabja egy esemény a debreceni színészet gyönyörû történetében.
B. Békéssy Rózsa úrnõ a debreceniek nemrég
ünnepelt mûvésznõje is igen becses emléktárgyakat állított ki. Ott látjuk a
mûvésznõ kritika könyvét, mely csaknem az egész magyar sajtó elismerõ
nyilatkozatait tartalmazza, értékes albumát, egy igen sikerült emlékrajzot
egyik újságíró társunk kezétõl, egy másik rajzot - szintén õtõle -, mely a
mûvésznõnek egyik jutalomjátékán adott bankóknak olyan hû másolatát adja, hogy
az osztrák-magyar bank itteni fiókja bankóhamisítási pert akart a rajzoló
nyakába akasztani, s még egy majolikára festett arckép is emlékezteti a
közönséget régi kedvencére.
Jókai, a költõkirály nejének, Laborfalvi
Rózának sikerült arcképét és egy, a debreceniektõl kapott ezüst babérkoszorút
állított ki, és még számtalan, igen becses emléktárgy teszi nagy jelentõségûvé
a sikerült kiállítást, melynek rendezéséért igazi elismerés illeti a Csokonai Kört.
S mi lenne más a mi végszavunk is a
debreceni színészet jubileumának estéjén, mint az, hogy a debreceni színészet
fejlõdjék, virágozzék továbbra is, legyen mindig, mindenekfelett magyar.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. december 4.
Ady Endre
|