3. KÖTET
CIKKEK, TANULMÁNYOK
1902.
március-december
A
demokrácia harapós kis ellenségei, molyai, sohse voltak még olyan mulatságosak,
mint mostanában. Fölhasználják az idõk mai perverz állását, beleeszik magukat a
demokrata gondolkozásba s minden áron azt bizonyítgatják, hogy a demokrácia
nonszensz, abszurd valami, s a társadalmaknak egyéb dolguk sincs, minthogy
végre lerázzák magukról a nagy forradalom jóvoltából szerzett „bilincseket”.
A
demokrácia molyai fölségesen argumentálnak. Most például, hogy Henrik herceget
ünnepiesen fogadta az Unió, teli szájjal kiabálják: „Ugye, hogy még Amerikában
sincs demokrácia!” Aztán a kuszakezû [!] nagy Vilmossal bizonyítanak, aki -
állítólag - szörnyen felragyogtatta a monarchia csillagát s a tekintélyek
uralmát…
A
molyok csak rágicsálni tudnak. Nem kívánhatják tõlük, hogy lássanak is. Ám
nehogy elbizakodjanak a kis molyok: megmutatjuk nekik, hogy - nincsen szemük…
A
gyerekek is tudják, hogy a világ gazdasági meghódítását, a modern világimpérium
megteremtését két hatalom vette tervbe: Amerika és Németország. A harmadik
Anglia - szinte azt mondhatjuk - letörött,
a versenybõl kiesett. Németországtól csupán azóta tart a dicsõ, a hatalmas, a
szédítõ erejû Amerika, mióta a németség vezetõje Vilmos, az imperátor. Oh, kis
molyok, dehogy is akar Vilmos császár új római császárságot. Több esze van,
mintsem, hogy ilyen csacsi, üres ábrándért éljen és küzdjön. Vilmos császár nem
a nimbuszért magáért, nem a monarchikus hatalom fölragyogtatásáért
imperátoroskodik s tart óriási hadsereget. Egyszerûen az a célja ennek a
kivételes zseninek, hogy a német legyen a világ elsõ boltosa. A Vilmos
zsenialitása tehát nem fejedelem zsenialitás, nem katona zsenialitás. Vilmos az
imperátor, a legzseniálisabb kereskedõ,
az egyetlen, aki meg tudja zavarni a hatalmas kalmár Amerika cirkulusait.
Méltóztatnak talán most sejteni, kedves molyok?…
Ez
a nagy kalmár elküldi az õ Henrikét Amerikába. Hát ne fogadják ott õt
legalábbis olyan dísszel, mint mi fogadtuk volt Schwab urat, az acélkirályt?
Hát arról tehetnek az amerikaiak, hogy ez a Henrik herceg s hogy ez a hercegi cím Európában önmagában is sokat számít.
Mi köze ehhez Amerikának. Ez és még egy csomó szamárság Európa dolga és baja.
Õk a nagy, veszedelmesen zseniális fõkalmár
küldöttét szívesen fogadják, mint ahogy valamelyik berlini nagy finánckapacitás
megbízottját nagyon szívesen fogadná valamelyik New York-i finánckapacitás. Így
van ez kedves molyok, kik egyébhez nem értetek, mint hogy rágicsálni, õrölni
kell a demokráciát.
Hogy
pedig a monarchikus hatalomnak, militarizmusnak és tekintélyeknek micsoda
veszett nimbuszuk van Németországban, azt mindenki tudja, aki a német
politikai, társadalmi és irodalmi jelenségeket figyelemmel kíséri.
A
junkereken, a sörivó délnémet polgárokon s katonákon kívül ma Németországban
csaknem anarchista mindenki. A világ nagyot változott. Franciaország helyett
Németország csinálja most forrongva, viharozva a jövendõ világot. Berlin a
szociáldemokratáké egészen. Max Harden népszerûsége, ahányszor csak
leszamarazza a német császárt, egyre nagyobb lesz. Az új irodalmi, társadalmi,
mûvészeti törekvéseket a legmerészebb szabadság jellemzi. Na, hát itt még akkor
sem lehetne egy új cézárságot csinálni, ha Vilmos császárnak kevesebb esze volna,
mint amennyi van.
Ami
Amerikát illeti? Hát kell ott félteni a demokráciát, hol a nagy munkás szövetségnek nagyobb hatalma van
az összes kartelleknél, sõt e hatalom - ha szükség van rá - nagyobb az állam
hatalmánál is!…
Mulatságosak
bizony a demokrácia molyai nagyon-nagyon. De hát végezzünk az utolsó
argumentumukkal is. Ergo, bajuk van ismét a „terézvárosi” demokráciával.
Tekintettel arra, hogy a molyok és a jezsuiták a klerikalizmus szolgálatában
állanak, mi megértjük az õ gyûlölségüket. De tudják-e õk azt, hogy ha van
hibája az általuk „terézvárosi”-nak keresztelt demokráciának, hát ez a hiba az,
hogy nem elég merész!…
Vigyázzanak
nagyon a klerikálisok, a magyar junkerek, a jezsuiták és a molyok, mert ez a
demokrácia lehet ám nagyon könnyen merészebb!… És vigyázzanak, mert ott áll a
háttérben imponáló erõvel és készültséggel a szociáldemokrácia. Jó lesz hát össze nem rágni a transzigálóbb, a
valamivel békésebb demokráciát…
Nagyváradi Napló
1902. március 1.
Ady Endre
|