Kötelességünkhöz
híven konstatáljuk, hogy a nagyváradi közönség, a közönség nagyobb fele
tudniillik, Bródy Sándor darabját visszautasította. Ez a fórum elsõ és utolsó
fórum, ítélete fellebbezhetetlen. Nem akarunk pörbe szállani vele. Ez
alkalommal megköszönjük Somogyi Károly áldozatkészségének újabb jelét, hogy a
mindenképpen érdekes darabot sietett a nagyváradi közönség elé hozni. És
köszönetet mondunk az elõadó színészeknek, kik minden ambíciójukkal,
tehetségükkel szolgálták a nagy írót, kit e darabjában nagyon merész forradalmárnak
deklarált a váradi közönség, mely ezelõtt pedig nem filiszter-ízléssel szokott
ítélkezni. És szintén kötelességünknek kell azt is konstatálnunk, hogy magasabb
nívójú drámai elõadást a tegnap estinél nem láttunk a Szg-i ligeti Színházban.
Evvel a legújabb premier aktáit lezártuk. Sko keserûséget érzünk e percben. De
mennyi nagyobb, keserûbb csalódást is viseltünk el már s viselünk el némán
mindannyian, akik nem mindenbe tudunk beletörõdni e kis golyóbison. Mi ehhez
képest egy színházi premier?
Nagyváradi Napló
1902. március 5.
|