- Premier a
színházban -
„Lotti
ezredesei” szellemes, kedves paródia. A brettlivel immár megalkudni kénytelen
varieté-színpadnak ötletes és bájos paródiája s e mellett valóságos kommentárja az új angol operettnek.
Megmagyarázza az új operett-zsáner mivoltát, erejét, hibáit, s hatásának minden
kis titkát. Fölvonultatja a fiús-primadonnát, az egzotikum egy pár pompás
figuráját, belevonja a zenekart, derék, ambíciózus, színiakadémiát végzett és
nem végzett urakkal õrült kánkánokat ugráltat el, kifigurázza az egy mûvészszámú
sanzonetteket. Lefõzeti Fregolit és Küry Klárát. Hát ilyen mulatságos dolgokat
míveltet a „Lotti ezredesei” szerzõje.
Elképzeltük:
micsoda hatása lehetett mindennek a Wesselényi utcai - tarka színpadon. Miket
csinálhat ebben a darabban Fedák Sándor, azaz Sári, akirõl egyet el kell
ismerni, hogy az angol-járványt õ oltotta a magyar színpadokra.
És
miket mívelhetnek a többiek is, akik megértik, hogy milyen szép dolog
csúfolódni a színpadon, be vannak már avatva a cirkuszi hatás titkaiba, szóval,
akik a darab egyik alakjával szólva „megértik a kor hívó szavát”. Nálunk, ahol
a feketére suvikszolt rája néha
Rómeót is játssza, ahol Lottit túlságosan leköti az „eredeti” Lotti
„tanulmányozása”, ahol a közönség maga még nem törõdött bele, hogy neki csak
lábbal énekeljenek, nálunk bizony nem könnyû egy ilyen darab sikerét
megcsinálni.
De
siker mégis volt. Hogy az angol operettek meséjével adósok szoktunk maradni,
azt már régen megbocsátotta nekünk a közönség. E kegyességre apellálunk most
is. De ebbõl ne tessék nagyon rosszat következtetni. A darab második fölvonása
például magában olyan kész kis komédia, hogy Sipulusz és Guthi sárgaságba
eshetnek az irigységtõl. De nem ez az operett üdve és célja. Hanem amit elõbbet
írtunk: a paródia. És ez a paródia bizarr, de kedves, tarka, hangulatot adó. A
zenének a darabban egész más szerepe van, mint például a Csepûrágók-ban.
Itt
nincs mese, hogy kíséretébe szegõdjék. Néhány nagyon finom, kedves és pikánsan
új illatú zeneszámot szétszórtak a darabban. S mikor a sok bolondság már nagyon
próbára tette az érzékeinket: csöngetnek a zenekarnak s kaptunk
idegcsillapítónak egy pompás kis kuplét vagy táncmuzsikát. Ez a „Lotti
ezredesei”, melyet énekes bohózatnak kereszteltek különben el, ami hát éppen
csak tetszés dolga. Az elõadás sokat nem adott abból, ami benne van a darabban.
Ámon Margitban sok van az ilyen darabokra predesztinált „fiú-primadonná”-ból.
Eleven, kedves és ügyes, de mégsem az igazi. Fedák, pedig látszott, hogy fedákoskodni akart.
Egy-két
énekszáma, fõként tánca azonban nagyon tetszett. Az elõadás elején ezüst
koszorút adtak neki. Tagadhatatlan, hogy nagyon ambicionálta Lotti szerepe.
Akik megértették a bohóságot s ha lehet így mondani: morálját is, Krasznay és Bérczi voltak. A legtöbbet õk adtak vissza
a darab ötleteibõl. De igen becsületesen bohóskodtak Benkõ Jolán, Tóvári Anna,
Kulinyi Mariska, Dési, Füredi s a többiek is. Désiné és Bércziné nem
mulasztották el most sem az õ rendes táncszámukat, s a közönség most is hálás
volt nekik. Egyáltalán a közönség mulatni akart s mulatott is. Ötven telt házat
Nagyváradon persze nem táncol össze Lotti. De ötöt megérdemel.
Nagyváradi Napló
1902. március 8.
(ae.)
|