|
Széll
úr most már gõzerõvel purifikál. No végre, végre… Ezt akartuk s ezt szeretjük.
Egészen a nagy kokottok
természetrajza nyilatkozik meg ebben is. A régi udvarlók seregébe elõször
félve, óvatosan csempészi be kaméliás õnagysága az új barátokat. De utoljára
únja már a kétszínû játékot, az álarcoskodást. A fúriák dühe szállja meg s - rúg. Rúg abban a szobában, amelyet
számára a régi balekek rendeztek be s azokkal a lábacskákkal, melyekre annyi
beruházás történt a régi lovagok erszényeibõl… Széll Kálmán is rúg már… A
kokott temperamentum törvényei szerint. A nemzetiek, a klerikális agráriusok,
az antiszemita, illiberális junkerek elözönlötték a hajdani hajlékot. A régi
tábor kevés megtûrtjei is terhére vannak már Széllnek és új udvarának.
Radikális úton, kirúgással segítenek
a kellemetlen helyzeten.
Szeretjük
a radikalizmust akármilyen is a forrása, eszköze és célja. Ezért dicsérjük a
Széll Kálmán radikális föllépését is. Helyes! Dobja ki azokat, akik neki nem
tetszenek. A radikalizmus mindig tisztít. Ha Széll Kálmán radikálisan, õszintén
tesz-vesz, végre világosan fog látni ez ország liberális, tehát intelligens
társadalma, mely az eddigi kokott-rafinériák miatt nem jöhetett teljesen
tisztába az új rendszerrel.
Hegedûs
ment, Fejérváry báró megy. Jól van. De klerikális laptársainkkal egyetemben
figyelmeztetjük Széll Kálmánt, hogy ez még nem elég. Figyelmeztetjük, hogy a
kabinetnek még két átkozott liberális gondolkozású tagja van. Wlassics Gyula és
Lukács László fejét még mindig nem kapta meg a klerikális banda. Micsoda
szûkmarkúság ez? Tessék radikáliskodni, ha már radikáliskodunk. Tessék a
„purifikációt” megcsinálni az egész vonalon, de gyorsan!… A „pogány, hitetlen,
antikatolikus” Wlassics és a „Bánffy-huszár” Lukács nem maradhat tovább a Széll
Kálmán kabinetjében. Mi mondjuk, hogy még jobban megérdemlik a kidobatást
Hegedûsnél és Fejérvárynál is, mert liberalizmusuk még ezeknél is erõsebb és
emelkedettebb. Halló, nagy kokott, ki kell rúgni õket!…
Mindenesetre
pedig odavagyunk az örömtõl, hogy ebben a kérdésben egészen egyformán
vélekedünk az Alkotmánnyal és Tiszántúllal. Mi is örülünk, hogy Széll Kálmán
purifikál. De mi azért örülünk, mert így hamarabb megérnek a napok. Essünk túl a bárányhimlõn, azaz a klerikális
ultramontánok pünkösdi királyságán. Mi már nem bánnók, ha a Molnár apát kultuszminiszterségénél
tartanánk. Amin át kell esni, azon át kell esni. Jobb hamar, mint csendesen…
Most
pedig végül summáljuk csak a legutolsó eredményeket. Hegedûs elmenesztetett,
mert liberális és kálvinista. Fejérváry megy, mert liberális és gyûlöli a volt nemzeti
párt jezsuitáit. Az egész ország kacag a diósadi mandátum komédiáján, melynek
legnagyobb oka, nehogy bejöjjön a házba a régi liberális Sámuel, mikor Gabányi
Miklós olyan jóízû bácsi, habár néhai való Csatár Zsiga bácsi hozzája képest
Gladstone volt, s olyan jóízûen szidta volt a múltkor a zsidókat. Horánszky már
miniszter. Wlassics és Lukács fejéért nem sokáig engedik már sírni a néppártot.
Sõt Plósz is menesztetik s helyébe Hódossy Imre jõ, kinek a klerikális lapok
szerint nagy államférfiúi képességei vannak. Ellenük szavazott tudniillik az
egyházpolitikai törvényeknek.
…Hát
az utolsó napok hatalmas eredményeivel igen meg vagyunk elégedve. Csak gyorsan,
gyorsan beváltani mindent! Essünk túl a bárányhimlõn!…
Nagyváradi Napló
1902. március 13.
A. E.
|